Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Dinnyés István: XIII. századi ház a tápiógyörgyei Ilike-parton

bármilyen módon kerültek oda — a már szétszóródott, széttört tárgyak között, fölött feküdtek. * A ház leletanyagának jellegzetessége — figyelmen kívül hagyva a kerámiát és a szögeket — a hibás, hiányos, esetenként használhatatlan eszközök, tartozékok és a töredékek nagy száma. Ide tartoznak — a 39. zárnyelv kivételével — a láda- és aj tó vasalások, pánt- és lemeztöredékek (38—75. sz.); az abroncsok (29— 30.) stb. Hibás, hiányos a 2. ösztöke (1. t. 2.), a 4. ásópapucs (1. t. 4.), a rostfésű (3. t. 18.), a hidegvágó (4. t. 21.). Apró hiba a tőr szegecshiánya (4. t. 24.). Az erősen kopott ekevas (1. t. 1.) rövidesen javításra szorult volna. Egyértelműen használhatatlan az összehajtott ásópapucs (1. t. 5.), a fél tűzifogó (4. t. 20.), a sarlóhegy (2. t. 9.), a sorony töredék (4. t. 26.). Szembeötlő, hogy a kengyel és a sarkantyú (3. t. 15, 16.) párja nem került elő. A leletek között : olyan tárgyakat is találunk, melyekről nehezen tételezhető fel, hogy eredetileg is ennek a háznak a tartozékai lehettek. Az ép és a hiányos zárnyelv (6. t. 39, 40.) ajtózár része volt, bizonyára ajtóra való a hoszszú, erős pánt (6. t. 38.) is. A feltárt házban ajtónak, pontosabban ajtókeretül szolgáló oszlopoknak nem volt nyoma. A vas kandeláber (5. t. 27.) inkább a templom felszereléséhez, mintsem a házéhoz tartozhatott. Nem készülhettek a ház lakói számára a honfoglaláskori leletanyagba illő kerek veretek és a palmettás verettöredék (9. t. 85—87.) sem. : Az előkerült, szépszámú eszköz és vasalás párhuzamait nem ismertetjük. Többségük megfelelő a hazai, Árpád-kori leletanyagban megtalálhatók.

13 Feltételesen soroljuk az Árpád-kori anyaghoz a mázas edénytöredéket (9. t. 95.). Anyaga, peremalakítása és barna váza a tatárjárás alatt elrejtett, pénzeket és csatokat, ezüströgöket tartalmazó, abonyi edénykére

14 emlékeztet, alakjuk viszont eltérő. Nem zárható ki az edény töredék késő római eredete, hiszen a lelőhelyen ÍTéső szarmata település is volt, a ház leletei között is van néhány szarmata cserép. Pontos párhuzamát a késő római leletanyagban sem ismerem. A ház késő Árpád-kori kerámiáját a homokos-kavicsos anyagú, kézikorongon készült, csigavonalas díszű fazekak, fazéktöredékek, palacktöredék (97.) jellemzik. Fehér, szürkés és sárgás színű, ún. kettősen tagolt peremmel készült fazekak (90,94, 98/1—8, 10, 11.) túlsúlya alapján ez a kerámia a 13. századra keltezhető.

15 13 SZABÓ Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bp. 1938., 14—23., 10—19, 23—24, 27—29, 33, 41—44. kép.; MÜLLER Róbert: Die Datierung der mittelalterlichen Eisengerätfunde in Ungarn. Acta Archeologica Hung. 26 (1975), 61—66, 72—78., 2—5. kép.; MÜLLER Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késő vaskortól a török kor végéig. Zalai Gyűjtemény 19 (1982)., 425—430, 441—448, 480—489, 502—503, 508, 532—533, 539—540. Rostfésű, ösztöke: MÉRI István: Beszámoló a Tiszalök—rázompusztai és Túrkeve ••— mórici ásatások eredményeiről. I. Archaeologiai Értesítő 79 (1952), 61—62., 18. t. 16—16a. Olló: FODOR István: Vorläufige Bericht über die Ausgrabung des Dorfes Szabolcs—Kisfalud im Jahre 1971—73. Folia Archaeologica 26 (1975), 181., 7. kép. Lóvakaró: MESTERHÁZ Y Károly: Településásatás Veresegyház—

I vacson. Communicationes Arch. Hung. 1983, 145., 22. kép 2. Nagyméretű üst: BÓNA István: VII. századi avar települések és Árpád-kori falu Dunaújvárosban. Fontes Arch. Hung. Bp. 1973., 47., 15. t. 3—3d. Sodronypáncél: PÁLÓCZI-HORVÁTH András: A csólyosi kun sírlelet. Folia Archaeologica 20 (1969), 109—110., 2. ábra 3., 3. ábra. 14 PARÁDI Nándor: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények. Archeológiai Értesítő 90 (1963), 243., 2. kép 2., 16. kép 1—la. 15 PARÁDI Nándor i. m. 223. 116