Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Tettamanti Sarolta: Újabb régészeti adatok Szentendre középkori településtörténetéhez
itt égési-pusztulási réteget is megfigyeltünk. A középkori és XVIII—XX. századi feltöltés határa szintben nagyjából megegyezik a folyosón — azaz az udvari fal belső oldalán — megfigyeltekkel (1. föntebb, ott 160 cm mélyen volt ez a határ, a folyosó és az udvari szint között 10 cm a különbség). 17 A söröző létesítése miatt az udvaron ásott árokhoz térben legközelebb a Városháza két szárnyát — az eredetit és a volt Járási Hivatal épületét — összekötő kapubejárat alatti pince esik. Idekerült az ún. 04 sörözőhelyiség. A pince szintje az udvartól 160 cm-re volt. Hosszában ástak egy ÉK—DNy-i irányú árkot, ennek ÉNy-ra néző oldalának metszetét 12 m hosszan sikerült rögzíteni. (1. kép B, 6. kép) A pince ÉK-re néző utcai falától 160 cm-re kezdődtek a középkori rétegződések (addig sárgásszürke agyagos-sóderes nyerstalaj volt). Az újkori alap melletti törmelékes barna feltöltéssel (6. kép) szemben az árok falában vörös átégett foltot észleltünk. Az árok DNy-i végén a középkori rétegeket egy XVin. századi kút megépítése bolygatta meg. 18 Az ÉNy felé csatlakozó nagy, mintegy 380 m 2 alapterületű újkori pince (volt üzemi ebédlő és kiszolgálóhelyiségek, ill. most a söröző, raktárak, sörfőzők, konyha stb. helyiségek) padlóján (az udvarszinttől ugyancsak 160 cm mélységtől) számtalan vezetékárok bőséges alkalmat nyújtott római és középkori leletek gyűjtésére és rétegződések megfigyelésére 19 , sőt itt és a ,,04 söröződben ÉNy és É felől le tudtuk határolni a régészeti leleteket tartalmazó területeket. Két árok metszetét adjuk közre: С—С és A—A (1., 7., 8. képek) metszetek. А С—C: indul ÉNy felől. Itt kis szakaszon — a Járási Hivatal épületének alapozásakor — szétszedett, valószínűleg római kori falalapot találtunk, egy sor követ, beleásva a sárga sóderes altalajba. (1. kép 8., 9. kép) E falalap környékén, kövei közül, körül, fölöttük római kori cserepeket találtunk. Ez az erősen fekete humuszból álló római kori töltés ÉK felé 3 m hosszan, а С—С metszetet adó vezetékárokban DK felé mintegy 5 m hosszan követhető. 20 Itt ezután nehezen észrevehetően átvált barna, agyagos, kissé törmelékes földbe, amelyben egy szakaszon patakkövek elszórtan, majd egy vörösre átégett csík következett. A barna föld XIII—XVI. századi leleteket tartalmazott. 21 Az A—A metszet az égésrétegnél készült, az előzőre merőleges: a leletanyag hasonló korú. 22 A vezetékárkok megfigyelése eredményeként megállapíthattuk, hogy az ÉK-i, Rákóczi Ferenc utcára néző pincefaltól átlag 6 m távolságban véget érnek a leírt középkori telepjelenségek. A megfigyelt, mintegy 2800 m 2-t kitevő területen előkerült régészeti anyagot időrendi tagolásban, de együtt ismertetjük. A város területén eddig itt került elő a legnagyobb mennyiségű középkori kerámia. 23 A római kori kerámia: Általában szórványként került elő, két kivétellel: a két pincébe vezető lépcsőlejárat alatt egy szakaszon 60 cm vastag, kizárólag római anyagot tartalmazó humusz; a Levéltár ÉNy-i sarkában római kori gödör. Elég sok terra sigiUata töredék (Drag. 31., 32., 37. típusú tálak, а П. sz. második fele— Ш. sz. eleje közé keltezhetők) került elő. 24 Néhány szórványos kora Árpád-kori edénydarabot is gyűjtöttünk, bekarcolt vonal-, hullámvonaldíszítésűek. 25 A középkori kerámia: Mint a fentiekből már világossá vált, csak kevés helyen találtuk ezt az anyagot zártabb rétegben, török kori nélkül. így a WC-helyiségben a két padlószint között; az udvari kis szondában a felső égésréteg alatt. (4. kép) Fehér edények: XIII. sz.-i, tagolt peremű, csigavonalas oldaldíszű fazekak (10. kép 4.); 26 palackok (14. kép l.) 27 XIII-XIV. sz.-i korsók; 28 csészék. 29 XIII—XIV. századi szemcsés anyagú, vörös színű fazekak (10. kép 3.; 12. kép 3.); 30 hosszában bevágott szalagfül. 31 460
