Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Miklós Zsuzsa: XIII. századi nemesi udvarház Tura–Szentgyörgyparton

Az 1. helyiség pusztulási rétegében talált kulcs fejlettebb formát képvisel: füle rombusz alakú, szára igen rövid; négyzet alakú taraja híj ázott. Ez a típus Temesváry Ferenc szerint а ХШ. század 2. felétől terjed el.

21 (89.2.77. - 10. kép 4.) Veretek Az 1. helyiségből 1 vas- és 1 ólomveret látott napvilágot. A vasveret (89.2.79.) széles vaslemez, amely a végénél két ívelten visszahajló ágra oszlik. Az elágazásnál a felerősítésre szolgáló szegecs látszik. Ládát vagy esetleg ajtót díszíthettek vele. (12. kép 3.) Az ólomveret fekvő kutyát (vagy talán oroszlánt?) ábrázol. Minden valószínűség szerint ládát díszíthetett. Felerősítésére a közepén látható szegecs szolgált. (89.2.73. — 10. kép 1.) A 2. helyiség Ny-i részén, a fal közelében került elő 2 db kéttagú veret, Ш. pánt. (12. kép 6—7.) A felszerelési tárgyak között meg kell említeni még egy vaskampót, egy hurkos végű, ívelt vastárgyat (esetleg kis edényke fogója lehetett), egy vaspántot, a késszerű eszközt és a vaskapcsot. (12. kép 1-2., 4-5.) Hadászati célokat szolgáló fegyver nem került elő, csupán egy kis szakállas nyílhegy, amely azonban valószínűleg vadásznyíl volt. (89.2.48. — 10. kép 3.) Talán övveretként használták a 2. helyiségben talált téglalap alakú, egyik végén hiányos bronzlapot, amelynek szélét — és ferdén két csíkban a közepét is — bekarcolt cikcakk minta, közepét pedig 5 db benyomott sziromminta díszíti. (H. 3,6 cm, szél. 1,3—1,6 cm, vast. 1 mm. — 89.2.107. — 11. kép 1.) Szintén ruházathoz tartozhatott az egyszerű, szögletes vascsat. (89.2.63. — 10. kép 2.) Szerszám lehetett a szögletes testű, hegyes végű, 14,1 cm hosszú vaseszköz. (89.2.9. — 11. kép 4.) Ismeretlen rendeltetésű a 2. helyiségben felbukkant lapos, kerek, nyéllel ellátott vaslemez, amelyet a szélén körben 6 lyuk díszít. (89.2.61. — 11. kép 2.) Keltezés A kerámia zöme — színe, formája, díszítése alapján — а ХШ. századba sorolható. Néhány azonban ennél korábbi időre, a XII. századra utal: a szürkésbarna, zömök testű, kör alakú fenékbélyeges fazék formája, készítésmódja alapján a XIII. századnál korábbinak tűnik, vagy legalábbis а ХШ. század első feléből származik. Ugyancsak а ХП. századra utal a vöröses, erősen kihajló peremű fazéktöredék és a néhány fogaskerékdíszes fazékoldal is. A sárgásfehérre égő anyagfajta használata Parádi Nándor megállapítása szerint nálunk а ХП. század végén, ХП1. század elején terjedt el. ,,A fazék megnyúltabb teste, kettős tagolású pereme ... új fazékforma használatát, térhódítását jelzi ... а ХШ. század első felében a csigavonalas bekarcolás a palackok egész testére terjedt ki. "

22 A turai sárgásfehér fazekak közül 3 db nyúlánk testű, oldalukat széles közökkel, egyenetlenül bekarcolt csigavonal díszíti. Megegyeznek a hajduszoboszlóaranyszegi fazékkal, amelyből friesachi dénárok kerültek elő, közülük a legkésőbbi az 1240-es évekből származik.

23 Hasonló módon díszítették a 2. gödörből felszínre került gömbtestű palackot is. Méri István szerint az óbudai mérleget — az egyik serpenyőbe ütött bélyeg alapján — a XII. század 2. felében készíthették, s pénzváltó mérlegként akár egy évszázadig is használhatták. Valószínűsíti, hogy a mérleg a tatárjáráskor kerülhetett földbe. Fettich Nándor az esztergomi mérleg pusztulását is a tatárjárásnak tulajdonítja. Mint láttuk, Túrán a kerámialeletek elsősorban а ХШ. század első felére, illetve kisebb mérték438