Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Miklós Zsuzsa: XIII. századi nemesi udvarház Tura–Szentgyörgyparton

A szondázó ásatásra 1986-ban, a Régészeti Topográfia Pest megyei 3. kötetének munkálatai keretében kerülhetett sor.

8 Az ásatás célja a terepbejáráson, a templom közelében észlelt, téglatörmelékkel borított objektumnak a feltárása volt. Feltételeztük, hogy ez esetleg a falu birtokosának háza lehetett.

9 Először az I., П. és Ш. kutatóárokkal tisztáztuk az épület kiterjedését. A 28—30 cm vastag szántott réteg kevert, szürkés, apró téglatöredékekkel. Ez alatt — a ház területén — kisebb-nagyobb, erősen pelyvás téglatöredékekből és mészdarabokból álló törmelék mutatkozott. 40—50 cm mélységben már tisztázódott az épület kiterjedése. Ennek alapján jelöltem ki az I. szelvényt, amely magába foglalta az egész házat. A külső széleken élesen elvált a ház pusztulásrétege a környező kemény, barna, bolygatatlan homoktól. A metszet szerint kb, 40—45 cm mélységig ásták bele a homokba az alapokat. Az érintetlen homoknak a jelenleg megfigyelhető tetejétől 35—40 cm-rel lejjebb bukkant elő a padlószint, amely csak kisebb-nagyobb foltokban, kemény, döngölt, sárga agyag formájában maradt meg. A falak ennél csupán néhány cm-rel nyúltak lejjebb. A ház tehát kismértékben földbe mélyített volt. Az épület hossza 13,30 m, szélessége 4,60—5,10 m. (3. kép) A téglából épült falak vastagsága 30 cm. Az építéshez nemcsak egész, hanem töredék téglákat is felhasználtak. Az alsó habarcsréteget közvetlenül a homokra tették, és erre húzták fel a falakat. A felmenő falak napjainkra csak nyomokban maradtak meg. Vastagságuk, az épület kiterjedése többnyire a nyesés után mutatkozó törmelékes sáv alapján alakult ki. (A leggyakoribb téglaméretek: 27,5 x 15 X 5; 28 X 13,5 X 5; 25 X 13,5 x 4,5 cm.) A ház két helyiségből állt: az 1. számú (a DNy felőli) 2,50 X 3,90 m belméretű. (5. kép 1.) A pusztulási rétegből viszonylag sok csigavonalas fazéktöredék és vasszög került elő. É-i részén több tapasztástöredék és erősen égett, kormos szint (tűzhely?) bukkant elő. 60 cm mélységben a belseje apró törmelékes volt. Egy-egy foltban kemény, döngölt, sárga agyag felületet (valószínűleg az eredeti járószint) is megfigyeltünk. A faszenes, erősen átégett tapasztásdarabokkal, összeégett vasszögekkel teli rétegből több, ládához (?) tartozó pánttöredék, kisebb famaradvány bukkant elő. Az É-i részen, a tűzhely (?) bontásakor egy ép vaskulcsot találtunk. A 2. helyiségben (belmérete: 3,50—3,70 X 9,20) is csak egy-egy kisebb döngölt, agyagos folt utalt a járószintre. (5. kép 2.) A téglával, paticcsal, faszénnel teli törmelék alól égett, kormos, helyenként vörösre égett homok tűnt elő. Ez a szint eléggé hepehupás. E helyiség ÉNy-i, Ny-i felében igen sok edénytöredéket (több csigavonalas fazék darabjai, egy bogrács töredéke) és szöget, néhány vastárgyat és egy ép, csuklós bronz pénzváltó mérleget találtunk. A bejárato(ka)t nem találtuk meg. Feltehető, hogy az 1. helyiség ajtaja a D-DNy-i oldalon nyílt. Lehet, hogy a 2. helyiségnek külön, és nyilván szintén D-DNy felől volt a bejárata. A tűzhely az 1. helyiségben lehetett: erre utal a nagy kiterjedésű hamus folt a tapasztástöredékkel, a helyiség ÉNy-i részén, a válaszfal mellett. Ennek alapján feltehető, hogy a tűzhely (kemence?) esetleg a 2. helyiséget is fűtötte. Felmerült annak lehetősége, hogy az épületet — erődítési céllal — árokkal övezték. Ennek tisztázására nyitottuk a IV. kutatóárkot. A 24 m hosszú árok azonban kizárta a sáncárok létezésének lehetőségét. Gödrök Az 1. helyiség K-i falát átvágó, 140 cm átmérőjű, 89 cm mély 1. gödör leletmentes volt. A 2. gödör (60 X 100 cm; 154 cm mély) a 2. helyiség alatt helyezkedett el. Foltja a pusztulási réteg eltávolítása után, nyesésnél bontakozott ki. Betöltése laza, paticsos, téglás törmelék volt. Egy kiegészíthető, kettősen tagolt peremű, sárgásfehér színű, csigavonalas díszű fazék (89.2.91.), egy sár434