Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Miklós Zsuzsa: Árpád-kori földvár, középkori templom és temető Kerepes (Kerepestarcsa)–Kálvárián (Anyagközlés)

A bejárat a torony homlokzatán nyílt: a csúcsíves ajtó béllete kétszeresen vájatolt, körtetagos profilú. Hyen kiképzésű Gácsfalu (Ógács, Stará Halié, Csehszlovákia) 1350 körül épült templomának D-i kapuja is.

13 A templom eredeti boltozatát (ill. a hajó esetleges síkfödémjét) már Arányi sem látta. Szerinte a boltozatok és az ablakok a XVUL század elején készültek. A hajó DK-i részén, az I. árokban, 120—

BO cm mélyen két középkori, habarcsos padlószintet találtunk, de a XX. századi pusztítás miatt csak roncsolton, igen kis felületen tudtuk megfigyelni. Arányi rajzán szerepel egy, a D-i oldalkápolnába másodlagosan beépített pillér, amely szerinte egykor a keresztboltozat egyik bordáját tarthatta. A négyzetes alapzaton álló nyolcszögű pillér a XV. század 2. felében készülhetett.

14 Arányi lerajzolt és részletesen le is írt egy — azóta elveszett — kő szenteltvíztartót, „melynek szára csavarszerű, maga az edény tízszögletű, ilyen (széles) talapzata is, mely szirom vagy nagy pikkely módján van ékesítve". Ehhez a tárgyhoz analógiát nem találtam. Rómer szerint a szenteltvíztartón, ill. keresztelókúton kívül a „perselkő" is „régibb". Erről sem tudunk semmit, ez is a bontásnak eshetett áltozatául. Az 1907-ben villámcsapás miatt megsérült templomot, ill. annak anyagait a Földművelődésügyi Minisztérium átengedte Kerepes községnek további felhasználásra. A képviselő-testület 1911. február 23-án hozott határozata szerint „árverés alá kerülnek az összes falak alappal együtt, de vevő köteles bánatpénznek elvesztése mellett az alapok helyét betemetni, a kriptákat sértetlenül épségben meghagyni, s a falakba esetleg beépített iratokat, pénz vagy ereklye tárgyakat az elöljáróságnak átadni. Árverés alá kerül a tetőzet összes anyagával a bolthajtás, összes ablakok és ajtók."

15 A templom bontási anyagából épült házak közül néhányat 1985-ben bontottak le. Ekkor bukkantok elő az alapokba beépített faragott kövek. Megmentésük Mihalik Mihály kerepesi lakosnak köszönhető. A kövek anyaga többnyire homokkő, két esetben mészkő. Előkerültek az egykori bejárat részletei: ezek és Arányi rajza alapján készítette el Egyed Endre a torony kapujának rekonstrukcióját. Ezen kívül több hevederrészlet, rézsűs nyíláskeret töredék, rézsűs lábazattöredék is felszínre került.

16 (13. kép) Az ásatás során az egykori — középkori — körítőfalnak három helyen tártuk fel egy-egy részletét. A törtkőből, kavicsos, meszes habarccsal épített fal vastagsága 60 cm. A fal pontosan követi a dombtető peremét, amely minden bizonnyal azonos a földvár lakóterületének szélével. A körítőfal által bezárt terület; kb. 30 x 34 m. A fal maradványai a jelenlegi felszín alatt 20—30 cm-re mutatkoztok. (6. kép 2.) 1402-ben Kerepesnek már volt plébánosa, tehát a templomnak ekkor már állnia kellett. Titulusa 1430-ban Szt. Miklós.

17 Az építési tagozatok közül az ajtó a XIV. század közepére, 2. felére utal; a pillér a XV. század 2. felében készülhetett. A feljegyzések szerint 1739-ben alakították át, bővítették a templomot.

18 Rómer szerint a két oldalkápolna 1753—54-ben épült.

19 A XVIII. századi építkezésekhez köthető a hajó közepén levő 2,5 m széles, téglából épült kripta is (a téglák és a homokos, gyenge habarcs újkori építésre utal). Az 1781. évi Canonica Visitatio említi a kriptát, amelyet azonban akkor már nem használtok.

20 A XVni. századi bővítés eredményeként a hajó belső hossza 16,5 m, szélessége (az oldalkápolnákkal együtt) 16,5 m lett. A szentély belső szélessége 7 m, hossza 4 m. A sekrestye kora ismeretlen. Az Arányi által dokumentált, középkori eredetű, a XVIII. században átalakított templom tehát homlokzati tornyos, két oldalkápolnával bővített, nyújtott, félkörös záródású szentéllyel ellátott épület volt. A sekrestye az É-i oldalkápolna K-i falához kapcsolódott. 349