Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

A kecskeméti fegyver keresztvassal ellátott és egyélű, markolata karikában végződik. Díszítése három gyöngysoros préselt szalaggyűrűkból és sima lemezekből csak a temetkezés céljára készült. Ezeket a leleteket a topográfiai közelségen kívül a karddíszítés azonos gyökerű hagyománya is összeköti. Valószínűleg hozzájuk kapcsolható — még ha gyenge szálakkal is — a másodlagos helyről előkerülő nagykőrösi aranylelet. Formai jegyeken (keresztvas, karikás végű markolat) túl a rokonság néhány részletben is megnyilvánul: a kardnak háromgyöngysoros szalaggyűrűvel és sima lemezekkel való díszítése (igaz: Nagykőrösön ez rangosabb és tartósabb, állandóbb kivitelben készült), a nagykőrösi függesztők rombusz alakú rekeszkiképzése és az alpári függesztő granulációs mintájának hasonló elrendezése. Tovább lehet bővíteni Ny vagy К felé e kört: a páhipusztai kard ezüst háromgyöngysoros veretei vagy a hasonló, de préselt szalaggyűrűket gyártó kunszentmártoni ötvös felé vagy akár É (Tiszvárkony-Hugyin-part 39., 84. sír) és D felé (Csengéié 1. sír) is: mindkét helyen IV. típusú, karikás markolatú, sőt az utóbbin ezüstveretes és hármas ívű függesztőfüles kardot találtak. Ezek is megerősítik azt a föltevést, miszerint Tiszaalpár — Kecskemét — Nagykőrös térségében valahol egy fejedelmi szállás sejthető a korai avar korban.

89 Típusonként külön-külön vizsgálva a korai avar kardok elterjedését a következőket állapíthatjuk meg. Az I. típusú (egyélű, keresztvas nélküli) kardok nagyjából egyenletes szórtságot mutatnak a korai avar településterületen (2. kép). A

II. típusú (egyélű, keresztvasas) fegyverek két példányt kivéve (katalógus 136., 140.) hiányoznak a Dunántúlról. Nagyobb részük a Duna—Tisza közén került elő, egy a Tisza—Maros—Aranka folyók közötti háromszögben (Katalógus 42.), kettő pedig az Alföld keleti peremén (Katalógus 12., 174;) (3. kép). А Ш. típusú (kétélű, keresztvas nélküli) kardok zöme (24 darab) dunántúli, 12 pedig a Maros torkolatvidékén, ill. attól DK-re látott napvilágot. Máshonnét alig ismerünk ilyen fegyvert: kettőt a Duna—Tisza közéről (Katalógus 141., 165.), egyet pedig a FelsőTisza-vidékről (Katalógus 164.) (4. kép). A

IV. típusú (kétélű, keresztvassal ellátott) kardok száma csekély: a 7 leletből 4 a Közép-Tisza-vidékén, egy a Maros torkolatától DK-re (Katalógus 71.), kettő a Dunántúlon (Katalógus 67., 179.) került elő (5. kép). Az V. típus, a szablyák felé mutató tulajdonságokat tükröző kardok 3 lelőhelyről ismeretesek (Katalógus 104—107., 159. és Tápé). Talán nem véletlen, hogy a hatból négy darab a kagáni székhely közvetlen szomszédságában, Kunpeszérról származik. A legújabb fegyverfajtának a kor hatalmi centrumával való földrajzi közelsége talán a kardok tökéletesítésének tudatos, felülről irányított kialakítását jelzi. (6. kép) KELTEZÉS A leletek közöletlensége vagy a régi ásatásokból származó kardok leírásának elégtelensége miatt a feldolgozott 193 fegyverből 59-nek (30,5 %) a korai avar koron belüli pontosabb keltezése nem lehetséges. A továbbiakban fennmaradó Б4 fegyvert kronológiai megoszlás szerint vizsgáljuk. Ю-et tágan a korai avar kor első felére (566/568—626/630), 30-at pedig a Vu. századnak a második avar néphullám betelepülése (670 körül) előtti időszakára datálhatunk. A többi 94 leletet megközelítőleg 30 évet kitöltő periódusokra keltezhetjük. Néhány esetben — elsősorban az éremmellékletes síroknál [Katalógus 5 7:

1. Herakleios (610—641) kis függesztővel ellátott 6Ю—

612/613 között veretett solidusa; Katalógus 72: Phokas (602—

6Ю) solidusa; Katalógus 100:

1. Iustinianos enyhén kopott solidusa; Katalógus 131: Maurikios Tiberios (582—602) két szélén átlyukasztott solidusa; Katalógus 15 0: Maurikios Tiberios (582—602) solidusának egykorú hamisítványa] ezeknél pontosabb datálás is lehetséges, de ez főként csak a temetés idejére vonatkozik. Arra nézve, hogy a kardjával együtt elhantolt harcos halála előtt mennyi ideig használta szóban forgó fegyverét, legfeljebb annak — s elsősorban díszítő véreiéinek — kopása, illetve az eltemetett egyén kora adhat bizonyos támpontot. 280