Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

kétféle a keresztmetszet: a keskenyebb pengékre (Biharkeresztes-Lencséshát) a fokozatosan elvékonyodó háromszög alakú, a szélesebbekre a kihegyezett ceruza alakú (Deszk L. 13. sír, Sopron), vagyis a nagyobbrészt párhuzamos lapú s meredeken élbe futó oldalú keresztmetszet a jellemző. A penge vágóéle és a hegyének kialakítása között bizonyos összefüggés mutatható ki. Egyélű kardoknál a kardhegy majdnem mindig a fokhoz kerekített, kétélűeknél pedig a kardlap középvonalába esik. Ez alól a szabály alól csak 2 kard kivétel. Az egyik lelet a környei 35. sír egyélű fegyere: ennek a hegye a kétélűekével azonos módon a kardlap középvonalában található. A másik a kétélű tiszavasvári kard, ahol a kardhegy az egyik vágóélhez kerekített. Csak az utóbbinak találunk párhuzamot a korai avar emlékanyagban, mégpedig a tarnamérai fokéles kardon, amely — még ha csak 10,5 cm hosszan is — tulajdonképpen szintén kétélű fegyver. (E két lelet összefüggésére, ill. ezek értékelésére később visszatérek.) A környei kardnak a IV—VI. századi dél-koreai leletek között találtam analógiát. Itt egy egyélű ún. Kurzschwerten láthatjuk a viszont ezt a fajta kardhegyet (Chunghyosi—A. 1. sír).

62 Ezek a tulajdonképpeni hibrid példányok a korai avar kardok fejlődéstörténete szempontjából rendkívül fontos emlékek, mivel a különféle kardtípusok jellegzetességeinek felcserélésében az avar kardművesek kísérletezésének termékeit kell látnunk, e kísérletezés mögött viszont a sztyeppeihez képest megváltozott ellenség fegyvereihez való alkalmazkodóképességet, ill. erre való törekvést konstatálhatjuk. Meglehetősen kevés adatunk van a pengék készítésének technikájára vonatkozóan. A visegrádi kardról tudjuk, hogy pengéje több rétegből felépített, valószínűleg damaszkolt, felületén polírozott fegyver volt. Hozzá hasonló lehet a csolnoki lelet, amelynek pengéjén mintás hegesztés díszítő sávjai látszanak. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a korai avar kardkovácsok ismerték és minden bizonnyal a fenti példáknál lényegesen nagyobb számban alkalmazták a pengét erősítő damaszkoló eljárást. Egyetlen adatunk van a pengén futó vércsatornára (Katalógus 91.) és ugyancsak egyetlen esetben tudunk a kardlap közepén található bordáról (Katalógus 93.). Feltehetően ehhez hasonló lelet a pápaúrdombi kard is, amelyen a penge középvonala „kissé emelkedettnek látszik". KARDTOK A feldolgozott kardok közül 24-nél konkrét utalást találtam a kardhüvelyre, további 42 esetben — amikor nemesfémből készült kardszerelékekről esett szó — közvetett adat utalt arra, hogy a fegyverek hüvelyestül kerültek a sírba. A kardtok anyagát 4 alkalommal vetették botanikai vizsgálat alá, eszerint Csengéién fűzfa, Mór 25. sírba nyírfa, Törökbálint 2. sírban vörösfenyő, Visegrádon pedig magyar hársból készült hüvelymaradványokat találtak. Mindegyik helyen valamilyen bőrrel is bevonták a tokot, sőt erre vonatkozóan a bócsai és a csolnoki kardnál is említés történt. A kardhüvely lakkozására, festésére nincs adat. A markolatot és a hüvelyt együttvéve 60 kardot díszítettek nemesfémmel. Ez azt jelenti, hogy a 193 kardnak majdnem az 7з-а volt nemesfémmel díszítve. DÍSZÍTÉS 193 vizsgált fegyverből 60 darabot (31%) díszítettek nemesfém, ill. bronzveretekkel. Ezen belül aranyszereiékes volt 13 (7. kép), anemesfém veretes kardok21,6%-a, ezüstszereiékes 41, a nemesfémmel díszítettek 68,3%-a. (8. kép) A kis számban előforduló aranyozott ezüst-, ill. az ezüstözött bronzdíszekkel ellátott kardokat az arany, ill. az ezüstveretes kardok közé soroltam. A nemesfém veretes kardok közül 27 egyélű; ez az összes díszített fegyver 45 %-a. 12 kard, azaz a nemesfém veretesek 20%-a volt kétélű, 20 esetben pedig nem rendelkeztem a vágóélre vonatkozó biztos információval. Érdekes, hogy az ismert vágóélű arany veretes kardok mind egyélűek, az ezüst275