Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Pásztor Adrien–Vida Tivadar. Bizánci éremleletes sír a budakalászi avar temetőből
vette észre legutóbb Garam Éva is az említett Jankovich-féle állatalak esetében, amelynél a vörös gránátbetétek alá forrasztottak kis arany lemezkéket 22 . A bronz erre a forrasztási módra alkalmatlan, ezért a budakalászi és fenékpuszta-horreumi aranyozott bronz gyűrűkbe felülről véshették ki az üvegbetétek helyét. Ide ragasztották aztán a gondosan formára vágott ékkő és üvegdarabkákat. A felsorolt díszítmények tehát arra a már jól ismert leletkörre utalnak, amelyet ékvéséses technika, a rekeszes üvegberakás, a hármas fogazás és а П. állatstílus jellemez. E körbe sorolhatjuk a budakalászi gyűrűt is, amelynél a formát a geometrikus kompozíció uralja, és az állatstílust legfeljebb a Kárpát-medencében vele szorosan összefüggő hármas fogazás és az állatkarmokra vagy sörényre emlékeztető sűrű vésett díszítés idézi. Legközelebbi párhuzamán, a fenékpuszta-horreumi gyűrűn az állatstílus egyáltalán nem jelenik meg, rajta a geometrikus kompozíció kap elsődleges szerepet. A kora avar kor első felében e stílusjegyek együttes előfordulása kárpát-medencei sajátosságnak tekinthető. A térség politikai erőviszonyainak átalakulásával a helyi kézművességen belül többféle kulturális hagyomány, késő antik 23 , bizánci (itáliai) 24 , germán (ide értve az itáliai langobárd hatást is) 25 , avar találkozott. Ezek különböző mértékben ötvöződve egymással önálló arculatú stílust teremtettek, amelynek szülőhelye elsősorban az egykori Pannónia területe lehetett. Nem lehet feladatunk ezúttal e számos összetevőből kialakult stílus behatóbb elemzése, az egyes irányzatok meghatározása és elkülönítése. Úgy véljük azonban, hogy a budakalászi gyűrű és leletkörének meghatározásával újabb adatokat szolgáltathattunk e kérdés további kutatásához. Ismereteinket jelen esetben egy szerencsés kronológiai adalékkal egészíthetjük ki. A budakalászi sírt ui. Herakleios császár és fia aranysolidusa keltezi. A pénzt Konstantinápolyban 616—625 között verték. Földbe kerülését eszerint — figyelembe véve verdefényességét — legkorábbra a 610-es és 620-as évek vége közé tehetjük. Ez alapján a sírból előkerült tárgyakat a fent elemzett leletkörrel együtt a VI. sz. utolsó és a VII. sz. első évtizedeire keltezhetjük. Mindez jól illeszkedik а П. állatstílus Kárpát-medencén kívüli 26 és fogazásos változatának kárpát-medencei kronológiájához (Budapest-Farkasrét, Kunmadaras, Jankovich-féle sír köre) 27 . Valamint konkrét adattal támasztja alá — esetünkben a fenékpuszta-horreumi párhuzam alapján — a „Keszthely-kultúra" ide vonatkozó leletanyagáról immár 20 esztendeje megfogalmazott kronológiai elképzeléseket. 28 JEGYZETEK 1 A lelőhelyen 1954-ben Soproni Sándor végzett leletmentést. 1959-ben Erdélyi István újabb 30 sírt tárt fel. Erről részletesen István Erdélyi: Das awarische Gräberfeld in Budakalász-Dunapart (Donauufer). Mitt Archlnst 7, 1977, 45—54. 1972-ben Tettamanti Sarolta 4 sírt azonosított, majd 1987-ben 79 sírt tárt fel. Tettamanti Sarolta: RégFüz 41,1988,49. 1988-tól a szerzők végeznek leletmentést. Erről előzetes beszámoló: Pásztor Adrien—Vida Tivadar: Leletmentés Budakalászon. Élet és Tudomány. 5, 1990, 144—146. 2 Köszönetet mondunk Bóna István professzor úrnak és Wolfgang Hahn egyetemi tanárnak az érem meghatározásában nyújtott segítségéért. 3 Alfred Bellinger— Philip Grierson: Byzantine Coins in the Dumbarton Oaks Collection and in the Whillmore Collection. Vol. П. (Phocas to Theodosius Ш. 602—717.) Washington, D. С 1968. 4 Hahn 1981, 88. 5 Catalogue of the Imperial Byzantine Coins in the British Museum. By: Warwich Wroth 6 Az avar kori bizánci aranypénzek kérdésével, a BOXX—OBXX jelzetű könnyű solidusok problémájával az avar kor kapcsán részletesen Bóna István foglalkozott. István Bona: Studien zum frühawarischen Reitergrab von Szegvár. ActaArchHung 32, 1980, 31—36. Bóna István: Avarok, in: Magyarország Története I. Budapest 1984. 324. A kérdést később vizsgálta Hahn 1981, 88. is. 7 Lektori véleményében Bóna István — valószínűnek tartva meghatározásunkat — nem zárta ki, hogy az ezütlemez egy két félből összetett, nagygömbcsüngős fülbevaló töredéke is lehetett. A kérdés a sérült félgömb alapján nem dönthető el egyértelműen, ezért fenn kell tartanunk az említett meghatározás lehetőségét is. 243
