Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

rabbi nem lehet; a térdfibula a II. század első harmadától a III. század közepéig használatos változatok közé tartozik. A 28. férfisír leletei közül a lószerszám a II. század végére—

III. század elejére keltezett, vizesdpusztai lószerszámmal mutat kapcsolatot, zabiájához hasonlók fiatalabb sírokból kerültek elő az Alföldön. Kardjának párhuzamai korban közelálló és későbbi, szarmata sírleletekből származnak, de a hévizgyörki és szadai kard (a római spatha) megfelelőinek felbukkanása a korai szarmata korszakból is várható. Nagyméretű, vas övcsatjának párhuzamait a II. század 2. negyedétől a II—III. század fordulójáig használták. A szarmata férfiviselethez tartozó öv—bokaszíj készlet a II. század közepén már kialakult az Alföldön, s használata a III. század első harmadában zárulhatott. Aranylemezzel vont fibulája (Einsprossenfibel) a II. század középső harmadára jellemző, de fiatalabb sírleletekben is megtalálható. Néhány, kétségtelenül egyszerű tárgy, szinte teljes azonossága (kések, árak), az általánossal ellentétes tájolás egymáshoz közelíti a két sírt. A hévizgyörki két szarmata sír korát a II. század közepére—2. felére tesszük. Nem dönthető el egyértelműen, hogy a kvád—

markomann háborúkat közvetlenül megelőző, vagy követő évtizedekben kerültek a földbe. Korábbi közlésük kormeghatározása,

293 a II. század vége—

III. század eleje, mint lehetséges, legkésőbbi keltezés vehető figyelembe. Hévizgyörkön, a középkori templom alapfalai alatt feltárt, 14. és 28. sír egy szarmata temető szerencsésen fennmaradt, két sírja volt. ÉNy—DK-i tájolásuk — bár nem egyedülálló — eltér, temetkezési szokások más jellemzői megfelelnek az alföldi, szarmata temetőkben tapasztaltaknak. A temetkezésekben megfigyelt, viseleti jellegzetességek megegyeznek a korban közelálló, alföldi sírokból megismert és több, lényeges elemével a DK-európai leletanyagban is megjelenő, jellegzetes szarmata viselettel. A 14. és 28. sírban eltemetett nő és férfi bizonyosan nem tartozott az alföldi, szarmata arisztokráciához, legfeljebb egy helyi közösség módosabb, esetleg vezető személyei lehettek. Mindkét temetkezés viszonylagos háborítatlansága, többirányú kapcsolatokat tükröző leleteik és a mostoha feltárási körülmények ellenére jól értékelhető ásatási dokumentáció eredményeként módot nyújtott az egykori szarmata viselet egyes összetevőinek árnyaltabb, pontosabb megrajzolásához és értékeléséhez; néhány, az alföldi szarmata leletanyagban korábban ismeretlen tárggyal (üvegkancsó, nyílhegyek) s egy elég pontosan rekonstruálható, korai császárkori, provinciális ládikával is gazdagította a római korszak hazai régészetét.

294 JEGYZETEK 1 Tari 1989, 19-23., 30. kép. 2 Aszódi Petőfi Múzeum Adattára 513—88. A két sír közzétételének lehetőségéért ismételten köszönetet mondok kedves kollégámnak, Tari Editnek. Előzetes ismertetésük: Dinnyés 1989. 3 A leletek restaurátori munkáit a Kossuth Múzeumban Borsos Hedvig, részben Kogler Attila végezte. A 14. sír kancsójának újjáalkotása Herceg Zsuzsa (Ferenczy Múzeum, Szentendre) munkája volt. Lelkiismeretes és türelmes munkájuk nyomán vált a leletanyag igazán értékelhetővé, köszönet érte mindegyiküknek. Köszönettel tartozom dr. Asztalos István múzeumigazgatónak munkámhoz nyújtott, megértő támogatásáért. 4 Tari 1989, 20. 5 Tari 1989, 19., 14/2. kép. 6 A templomtorony Ny-i falának, barokk küszöbköve a mélységadatok 0 pontja. Tari 1989, 100. jegyzet. 7 A sírrablás szarmata temetőben tapasztalt formáihoz: Kőliegyi 1980. 8 Dinnyés 1989, 67. 9 A 14. és 28. sírból származó, szerves, vagy annak tartott maradványok vizsgálatát Borsos Hedvig tárgyalja. 10 A Természettudományi Múzeum Ásványtárában, dr. Papp Gábor és dr. Szendrei Géza meghatározása: kvarccsoportba tartozó hegyikristály. Szívességüket ezúton is köszönöm. 173