Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

deti helyük, helyzetük a csüngőn, abból kimozdultak (4. tábla 11.). Egyedül a 11/16—18. számú, szorosan egymás mellett talált gyöngyök helyzete utal arra, hogy vonalba eső furatukon azonos zsinór haladhatott át. A gyöngyök tág furata (legszűkebb a 10. és 27. gyöngyöké: 3,5—4,5 mm) nem arra vall, hogy felvarrva alkalmazták őket. Úgy vélem, felvarrás ellen szól tekintélyes összsúlyuk (a szétomlott 11/6., 25. gyöngyök nélkül 548 g) is. Legvalószínűbbnek az tartható, hogy vastag zsinórra vagy szalagra (textil, bőr) fűzték őket.

108 A sír más részein talált, bizonyára övcsüngőhöz tartozó gyöngyök (2. tábla 4—7. a hengeres kréta kivételével megtalálhatók a 11. sz. gyöngyök között) bevonásával két, 45—50 cm-es füzér állítható össze, megfelelve a medencecsont felső széle és a combcsont alsó vége közötti távolságnak. A füzéreket a két, legnagyobb gyöngy (4. tábla 11/1—2.) zárta, le különkülön, vagy az összefogott zsinór, szalag alján, egymás alatt helyezkedtek el. Az övcsüngő kapcsolódása a másodlagos helyen talált övkarikához természetesen bizonytalan. Az övkarikán elvarrott, bőr szalagcsonk (4. tábla 10.) lehet az öv maradványa, de lehet az övcsüngő szalagjáé is. A kb. 3,5 cm szélességű bőrszalag kétfelé hasításával keletkezett, 1,7—1,8 cm széles, 1,5—2 mm vastagságú, puha bőrszalagra az övcsüngő bármelyik gyöngye felfűzhető.

109 A lábaknál talált, mintegy ezer gyöngy (5. tábla 14.) viseleti szerepét illetően a 14. sír értékelhető adatokat nem szolgáltathatott. A gyöngyök többségének (740 db és a töredékek) alakja négyzet alapú hasáb, levágott sarkokkal: sokszögletes, 14 lapos, kubooktaéder alakú.

110 A lilák, s talán a sérülékeny kékek inkább kockához közeli hasáb alakúak, más színűek általában valóban hasábosak. Gyakori az elnagyolt formálás és darabolás. A 2—3 mm-es furat egyik vége tágabb.

111 Gömbös alak fehér és kék színben, hengeres csak fehér színben fordul elő. A fehér, gömb-korong-henger alakú gyöngyök között alig akad szabályosnak tekinthető forma, általában aszimmetrikusak. A hengeresek egyik vége gömbölyödő, másik gyakran ferde, gyakori a „nyakas gömb", vagy körte alak.

112 A gyöngyök közt többségben levő, kubooktaedrikus gyöngyök Párducz Mihály szerint a 180—260/270 közötti korszak (szarmata kor II. periódusa) jellegzetes gyöngy típusai, de használatuk átnyúlt a késő szarmata korszakba is.

113 H. Vaday Andrea tisztázta, hogy ez a gyöngytípus a II. század első harmadában már fellépett az Alföldön, s a Hévizgyörkön is meglevő, szabálytalan gömbös és hengeres formákkal együtt, a késő szarmata korszak végéig megtalálható.

114 A szarmata, női sírokban, a lábfejek közelében található gyöngyök viseleti szerepéről, a pontosabb ásatási megfigyelések eredményeként összetett kép alakul. Számolni lehet bokáig érő felsőruha, szoknya szegélyének hímzésével.

115 A lábszárakat külön-külön körbevevő gyöngyözés szolgálhatott a nadrágszár díszítésére,

116 de felvethető a csizma gyöngyös kivarrásának lehetősége is.

117 A jellegzetes, gyöngyhímzéses viselet az Alföldön, az I—II. század fordulójától dokumentálható,

118 megléte azonban a legkorábbi, szarmata emlékanyagban sem zárható ki. A DK-európai sztyeppén, az i. e. I—i. sz. I. században, ugyanez a viselet (gyöngyök a nyakon és mellkason, csuklóknál, övtájon, lábszárakon és lábfejeken) nem ritka a női sírokban. A lábfejeknél talált, többnyire nem sok gyöngyöt, általában lábbeli díszítésének tartják.

119 Berezsnovka II. 57. kurgán központi sírjában (aranyflitterei és csőgyöngyei megegyeznek az alföldiekkel

120

) a lábszárakon a bokáknál előkerült gagátlapocskák töltöttek be ilyen szerepet.

121 Gyöngydíszes lábbelinek tartott, viseleti elem a tengermellék temetkezéseiben is megfigyelhető.

122 Az É-Kaukázusban, az I. században (és később is) már sok száz gyöngy található a lábfejek táján, rendeltetésüknél minden, valósnak tűnő lehetőséget (szoknya szegélye, nadrágszár, lábbeli kivarrása) számba vesznek.

123 A késő szarmata periódusban pedig, a Kaukázustól az Al-Dunáig — változó pontossággal dokumentálva — található meg az alföldivel részleteiben is azonos szarmata női viselet.

124 Keleti eredetű, szarmata viseleti tárgy a 14. sír aláhajlított lábú fibulája (2. tábla 8.). Nem viseleti helyén, hanem a térdek között került elő. Alakja, szerkezete az aláhajlított lábú fibulák déloroszországi, egytagú, korai változataival rokon, melyeken a kengyel íve törés nélkül folytatódik az 161