Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok

DINNYÉS ISTVÁN (Kossuth Múzeum, Cegléd) A HÉVIZGYÖRKI SZARMATA SÍROK 1985—86-ban Tari Edit (Kossuth Múzeum, Cegléd) végezte el a hévizgyörki (Pest m.), középkori templom műemléki helyreállítását megelőző, régészeti kutatást.

1 Mindkét ásatási periódus egy-egy szarmata temetkezés (14. és 28. sír) feltárásával zárult. E két temetkezés a középkori alapfalak alatt helyezkedett el (1. tábla), fennmaradásuk nyilván ennek köszönhető. Feltárásuk, dokumentálásuk nem volt egyszerű feladat, mert a sírok területének nagyobb részét oldalról, az alapozások alá behatolva kellett kibontani. Pl. a 28. sír DK-i részéről, a helyszínen nem készült megszokott sírrajz, mert a szűk helyről való bontás során csak a kibontott, leírással, természetes nagyságban készült rajzokkal dokumentált részletek eltávolítása után lehetett továbbhaladni, s a sír DK-i részének feltárása lényegében befejeződött, mire — rábontás nyomán — hozzáférhetővé vált az ÉNy-i rész is. A síroknál jelentkező feltárási nehézségeket bőséges dokumentáció

2 (sírrajzokon és természetes nagyságú részletrajzokon túl, a leletek helyzetét rögzítő vázlatok, természetes és villanó fényben készült fényképek, színes diafelvételek) ellensúlyozza. Ezért a két szarmata temetkezés — néhány részletében bizonyosan nem hajszálpontos — képe összességében hiteles, valósághű. Leleteik az aszódi Petőfi Múzeum régészeti gyűjteményében, 88.2.221—317. lelt. számon találhatók.

3 14. SÍR (2. tábla, 11. tábla 1.) A templomhajó Ny-i részén került elő (1. tábla). Az ÉNy—DK-i tengelyű sírgödörnek csak kis részlete látszott ki a Ny-i zárófalhoz csatlakozó alapozás és a középkorban elbontott, korábbi zárófal alapozása közötti, 50—60 cm-es sávban. A sír sötét töltelékföldje jól elvált a sárga homok altalajtól. A sírgödör ÉNy-i vége a Ny-i zárófalhoz épített alapozás

4 alá és a hajó hossztengelyében húzódó szel vény falba, feltáratlan területre nyúlt. A DK-i sírrész fölött húzódott a korai zárófal alapozása. Az ezt áttörő, 13. késő középkori sír és barokk oszlopalapozás

5 a szarmata sír kis részleteit megsemmisítette. Az alapárkok kiásásakor nem sérültek meg sem a vázcsontok, sem a mellékletek, annak ellenére, hogy a DK-i részen néha 1—2 cm-es távolság maradt az alapozás kövei és a sírleletek között. Nem okozhattak lényeges kárt a sírt átmetsző beásások sem. A sírrajzon szaggatott vonal jelöli a sötét sírföld elbontása nyomán kialakult, nyilván pontatlan körvonalat. Viszonylagos helyességét jelzi, hogy 1986-ban, az ÉNy-i hajóbelső feltárásakor meghagyott, 50 cm-es tanúfal É-i oldalán nem volt nyoma a 14. sírnak. Tehát a sírgödör hossza 230—240 cm, szélessége 90—95 cm lehetett. Mélysége 130 cm.

6 145