Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén
régészetével és történetével foglalkozó művei. A középkori vár és város topográfiája szempontjából alapvető a Vác vára és képei című munkája. Sokoldalú tevékenységében a régészet kisebb teret kapott; a Váci Múzeum Egyesület szervezésében inkább csak tervezett ásatásokról, két-három kisebb feltárásról (Dunakeszi, Rád-Bangor, váci vár) tudunk. Az egyesület fennállása idejében a váci múzeum gyűjtőterülete lényegében a váci járásra korlátozódott, ezenkívül a Szentendrei-szigeten fekvő Tahitótfaluból és néhány dél-nógrádi faluból szereztek leleteket. 1944-ben a múzeum kiállítását feldúlták, az eltűnt, illetve megsemmisült tárgyak között bizonyára régészeti leletek is voltak. A háború után helyreállított múzeum 1952-ben vette fel Vak Bottyán nevét, 1990. óta Tregor Ignác nevét viseli. 1951—1956 között leltározták be a korábbi leleteket. A szűkös anyagi feltételek az egymást sűrűn váltó régészeknek (Risztics Emília 1953. jan. 1—18., Gábori Miklós 1953—1955, Gáboriné Csánk Vera 1954—1955, Kőszegi Frigyes 1958—1963, Stefaits István 1963—1975, Hellebrandt Magdolna 1969—1972) csupán a legszükségesebb leletmentő feladatok ellátását és kisebb terepbejárások végzését tették lehetővé a szobi, aszódi és gödöllői járással megnövekedett gyűjtőterületen. (Az aszódi és szobi múzeum létrejötte után az innen származó leletek ezekbe kerültek, de régész hiányában a szakmai feladatok továbbra is a váci múzeumra vártak.) A fentiekben vázolt kutatástörténeti okok következtében Vác és közvetlen környéke a legutóbbi időkig a gyengén kutatott területek közé tartozott. Az első igazán jelentős, nagyobb szabású ásatás 1969-ben indult meg Hellebrandt Magdolna és Tettamanti Sarolta vezetésével a váci kavicsbánya kelta és avar temetőjében. Az 1975 óta Vácott dolgozó Kővári Klára munkáját a vár 1978-ban megindult feltárásával Tettamanti Sarolta, a városban végzett leletmentésekkel Miklós Zsuzsa segíti. Mindezek és az alább tárgyalt gyűjtések, terepbejárások eredményeként a váci Vak Bottyán Múzeum régészeti gyűjteménye az 1956-ig összesen beleltározott 735 tételről 1975-re 1202-re, a kézirat lezárásáig pedig (1989) 16 756 tételre emelkedett. Ennek 80—85%-a kötetünk területéről származik. A két világháború között Gerengay Pál penci tanító gyűjtötte össze a környék leleteit. Gyűjteménye csaknem teljes egészében elkallódott. A korábban Nógrádhoz tartozó falvakban az 1950-es évek első felében a balassagyarmati múzeum dolgozójaként Patay Pál végzett leletmentéseket. Jakus Lajos tanár 1948-ban kezdte el Csővár, Penc és Rád leleteinek megmentését. Kitartó munkával hozta létre 1952-ben a Penci Falumúzeumot, amely 807 tétel régészeti tárgyat őriz. Szerteágazó tudományos tevékenységéből kiállításvezetője, a csővári és a damásdi vár történetével, valamint a török kori Váccal foglalkozó tanulmányai fontosak számunkra. Veresegyház és a belőle kivált Erdőkertes lelőhelyeit Horváth Lajos kíséri figyelemmel. Több száz darabból álló gyűjteményét 1980-ban adta át a váci múzeumnak. Azóta is számos fontos lelet megmentésében működött közre. Másként alakult a szobi járás kutatástörténete. Az Ipolyságon működő Honti Múzeumban 1902-ben még nem volt innen származó lelet. 17 Az 1922-ben megszűnt múzeum gyűjteményét Selmecbányára helyezték át 18 , valószínűleg ekkor sem volt benne területünkről bekerült lelet. A két világháború közötti közigazgatási összekapcsolás miatt a járás É-i részéről néhány lelet Balassagyarmatra került. A kutatás látóköréből csaknem teljesen kieső Börzsönnyel és az Ipoly völgyével szemben a dunakanyari helységek — Nagymaros, Szob, Zebegény — Horváth Adolf János nyugalmazott tanítóképző intézeti tanár (egy ideig a nagymarosi polgári iskola tanára) tevékenysége eredményeként a legjobban átkutatott területek közé kerültek. Az 1930-as évektől kezdve 1944-ben bekövetkezett haláláig számos lelőhelyen gyűjtött, illetve végzett feltárást. Leletei többségét dokumentációval ellátva adta be az MNM-be. Néhány tárgyat az esztergomi múzeumnak juttatott. Gyűjteményének maradványát a szobi Börzsöny Múzeum őrzi. Jóllehet feltárási módszerei természetszerűleg nem felelnek meg a korszerű követelményeknek, az általa megmentett gazdag leletanyag az 1950-es évektől kezdve a paleolitikumtól a kora Árpád-korig terjedő korszakból sok anyagközlés és feldolgozás alapjául szolgált. 7
