Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

T. Dobosi Viola: Paleolit telep Verseg–Kertekalján

időszakban a tetőről lehordott üledék, még később az állandó művelés többszörösen átrendezte a felszínt. Ezeknek a folyamatoknak eshettek áldozatul a késő neolitikum objektumai. A két települési szint — kultúrréteg sztratigráfiai helyzete: — a neolit telepnyomok (patics, cserép, faszén) a humusz alatti vastag, erősen kötött vörös agyagban, 20—40 cm vastagságban, szórványosan, a felszíntől mérve váltakozó mélységben;

4 — a paleolit telepmaradványok a szürkés, száraz, rideg, mészkiválásokkal márványosan erezett löszben, általában a felszíntől 100 cm-re vagy még mélyebben jelentkeznek. Fauna A település szórványos jellege miatt meglepő, s egyben különösen szerencsés, hogy az alig több mint négy meghatározható állatcsont egyúttal négy fajhoz is tartozik: ló (Equus), bölény (Bison) rén (Rangifer tarandus) mamut (Mammuthus primigenius) A fauna ebben az összetételben az utolsó eljegesedés elejétől a Würrn közepéig terjedő időszakban tekinthető általánosnak,

5 lefelé is, felfelé is élesen meg nem vonható határokkal. Ebbe a tág kronológiai keretbe a legfiatalabb középső paleolitikum és a legidősebb felsőpaleolitikum régészeti korszaka fér bele. Települési jelenségek A paleolit település a szokásosnál is szórványosabb jellegű, szegényesebb. Egyszeri, s akkor is csak rövid ideig tartó megtelepedés eredménye lehet. (3. kép) A leletek: széttört, rossz megtartású állatcsontok, néhány eszköz és szilánk helyzete nem mutat semmilyen elrendeződést, objektumhoz nem köthető. A szegényes leletek közül az ékszercsigák érdemelnek említést. Tercier molluszkák előkerülése nem egyes lelőhelyek kiváltsága, valamennyi felsőpaleolit lelőhelyen számolnunk kell előfordulásukkal. (Feldolgozásuk Magyar Imre tollából, Appendixben.) Két helyen figyeltünk meg olyan kovakoncentrálódást, amely megerősíti a telep műhelyfunkciójára vonatkozó feltételezéseinket. Az ,,E" szelvény 18—19. D-ben, cca. 20 X 20 cm területen, —100 cm mélységben egy kis műhely hulladékát bontottuk ki. Rossz minőségű nyersanyagdarab — magkő előkészítésének maradványait: apró pengéket, szilánkokat. A 27 db szilánk között kettő minősíthető pengének, a többi alaktalan gyártási hulladék. A telepen sem a magkő, sem a bizonyíthatóan ebből a nyersanyagból készített eszköz nem került elő. Ugyancsak műhelynek határozható meg az ,,F" szelvény északnyugati sarkában, neolit szintben előkerült kőanyag.

6 A Kertekalja lelőhely felszínén gyűjtött szórvány (vaskos pengeszerű szilánkok, magkómaradék vésőéllel, retusált szélű magkoperem) sokkal inkább a paleolit telep szórványának tűnik, mint neolit korinak. Az erősen patinás hidrokvarcit és kovatárgyak a paleolit kultúrréteg kiékelődésével kerülhettek a felszínre (a felszín jelenleg a falu felé erősen lejt). 74