Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Asztalos István: Verseg és környékének természetföldrajzi vázlata

TALAJVISZONYOK Későbbi vizsgálódásunkhoz feltétlenül szükséges áttekinteni, hogy milyen talajféleségek, ezeken milyen flóra alakult ki a földtörténeti negyedkorban, amikor már az ember is megjelent, mint az élővilág legfejlettebb egyede. A pleisztocénban, a többszöri eljegesedéssel is összefüggésben alakult ki a Kárpát-medence egyes részén, különböző vastagságban, a felszíni talajok későbbi kialakulását is befolyásoló lösz. Ez a Galga völgyében helyenként 10—15 m, ám a vizsgált területünkön is említésre méltó, különösen a D-i részeken. A holocenban a kőzetek aprózódása, az éghajlat, a csapadék és a növénytakaró egymásra hatásából alakultak ki a ma is létező talajok. A dombos vidékeket különféle erdei talajok, míg a völgyek teknőit, főleg pedig a Hatvani öblözet kiegyenlített térszínét öntés- és mezőségi talaj féleségek borítják. NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG A növényvilág a pleisztocénban és különösen a holocenban a ma is élő fajokból tevődött össze, ám azok földrajzi elterjedése más volt. A glaciális és az interglaciális szakaszban más és más vegetáció alakult ki, akár ugyanazon a területen is. Különösen az interglaciális időszakokban indult meg e tájon is az erdősödés, jellemző fája a kocsánytalan tölgy. A holocenban a vizsgált területünk Ny-i és É-i részein, tehát a dombvidéken hatalmas, összefüggő erdők (a ma is megtalálható fafajiakkal) alakultak ki. Ugyanakkor a sík vidékű Hatvani öblözetben, ahol kevesebb mennyiségű csapadék öntözte a földeket, a füves-fás növényzet virított. A patakvölgyek vizenyős részeinek flórája több ezer éve megegyező. A földművelő ember az elmúlt ezer évben természetesen jelentősen megváltoztatta e tájnak is az őshonos növényvilágát. Az állatvilágban is jelentős változások történtek az idők folyamán. A negyedkori állatfajok sokaságából az emlősöket kell külön kiemelni, amelyek szoros kapcsolatban álltak az emberrel. — A pleisztocén és óholocénban létező állatok közül több, így a legismertebb: a mamut kipusztult, sok más az éghajlat változásával (melegedésével) északabbra húzódott (pl. rénszarvas), illetve az ember kegyetlen vadászszenvedélye kiirtotta (pl. bölény). Általában elmondhatjuk, hogy erdőinkmezőinkjelenkori állatvilága évezredek óta népesíti e tájat, minden bizonnyal számosabban éltek az ember által nem, vagy alig lakott hatalmas erdőkben, az Alföld végtelenségébe vesző sík vidéki füves pusztákon. FELHASZNÁLT IRODALOM Dr. Láng Sándor: A Cserhát természeti földrajza. Bp. 1967. Noszky Jenő: A Cserhát hegység földtani viszonyai (Magyar Tájak Földtani Leírása Ш. Bp. 1940.) Szentes Ferenc: Aszód távolabbi környékének földtani viszonyai. Bp. 1943. Vadász Elemér: Földtörténet, földfejlődés. Bp. 1957. Vendl Aladár: Geológia П. Bp. 1952. 68