Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén

TORMA ISTVÁN (MTA Régészeti Intézete, Budapest) RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIAI KUTATÁSOK VÁC KÖRNYÉKÉN 1986-ban jelent meg a Magyarország régészeti topográfiája sorozatban a Pest megye dunántúli részének régészeti lelőhelyeit tárgyaló kötet.

1 1989-ben fejeztük be a volt szobi és váci járás lelőhelyeit közreadó kötet írását.

2 Jelenleg a volt aszódi és gödöllői járást feldolgozó kötetet írjuk,

3 ezenkívül terepbejárások folynak a nagykátai járásban. Az alábbiakban — még a kötet megjelenése előtt — rövid áttekintést nyújtunk a Szob és Vác környékén végzett topográfiai kutatások legfontosabb eredményeiről. A korábbi kötetekhez hasonlóan az őskortól a török korig terjedő idő valamennyi lelőhelyét tárgyaljuk. Forrásként a múzeumokban és a hozzáférhető magángyűjteményekben fellelhető leletanyagot, az adattárakban őrzött ásatási dokumentációkat, feljegyzéseket, a régészeti, művészettörténeti és történeti szakirodalmat, a középkori okleveleket, a XVIII—XIX. századi kéziratos térképeket, a földrajzinév-gyűjtéseket használtuk fel. A régebbről ismert lelőhelyek hitelesítése és elsősorban új lelőhelyek felkutatása céljából terepbejárásokkal kutattuk át a feldolgozandó területet. A megye É-i részét elfoglaló 863,2 km

2 kiterjedésű terület természetföldrajzi szempontból változatos képet mutat. A Duna mellett Vácig felnyúlik az Alföldhöz tartozó Pesti-síkság. Tőle K-re helyezkedik el a Gödöllői-dombvidék É-i fele. Mindkét kistájat a homokos talaj jellemzi. Az ettől É-ra kezdődő Déli-Cserhátat részben mészkő-, részben vulkanikus hegyek és ezek lábánál húzódó löszös, illetve agyagos dombok alkotják. Vác fölött emelkedik a Naszály 652 m magas mészkőtömbje. A legnagyobb tájegység a 939 m-es magasságot elérő vulkanikus eredetű Börzsöny-hegység. Ny-i és É-i lábánál löszös, agyagos dombhátak képeznek átmenetet az Ipoly homokos, öntésiszapos völgye felé. A táj vízrajzát a Duna határozza meg: a Duna-kanyarban ömlik bele az Ipoly, ezen kívül több hegységi és dombvidéki eredetű patak vizét veszi fel. A Cserhát és a Cserhátalja néhány patakja a Galga közvetítésével a Tiszába szállítja vizét. A változatos domborzati és talajtani viszonyoknak megfelelően eltérő növényzeti viszonyok alakultak ki. A mára teljes egészében kultúrtájjá átalakult síkság eredetileg az erdős puszták övezetébe tartozott. A dombokon és a hegyek D-i lejtőin vegyes tölgyesek, a magasabb hegyek É-i oldalán bükkösök foglalják el ma is a terület nagy részét. A Váctól D-re fekvő falvak kezdettől fogva Pest (későbbi nevén Pest-Pilis-Solt-Kiskun) vármegyéhez tartoztak. Vácot a középkorban inkább Nógrádhoz számították, a XVITI. századra lett egyértelműen Pest vármegye része. Kösd, Nógrádverőce, (Felső-)Penc és Rád csak 1950-ben került Nógrádtól Pest megyéhez. Ugyanekkor csatolták ide a történeti Hont vármegyéhez tartozó börzsönyi és ipolymenti falvakat is. Nógrádverőcével együtt ezek alkották a szobi járást. Az anyaggyűjtés és a fel5