Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)

4. Cserepek és csontok a Nagykőrös-szurdoki középső bronzkori földvár területéről. írod.: Értesítő... 1894/1895. (Nagykőrös 1895) 14. 5. „Egy pallos. Hossza 101 centiméter; a markolat keresztjének szélessége 23 centiméter, markolatának hossza (a markolat gömbjét is beleértve) 17 centiméter, a kard pengéjének szélessége 4 és l

/a centiméter. Az egész pallos súlya 1 kg és 60 dkg. A penge kitűnő állapotú s közepén vércsatorna vonul végig, mely majdnem a penge egész hosszáig tart. A penge nem hegyben végződik, hanem egyenes záródású. Találtatott a pallos Tiszavárkonyon (Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében) (10. kép 9.), hol egykor vár volt, melyben az I. Endre király és Béla vezér közötti korona és kard választási esemény lefolyt. Tiszavárkonyból hozta és ajándékozta a nagykőrösi református tanítóképezdének Ádám Kálmán kecskeméti ref. e.m. esperes, vezsenyi lelkész és t. várkonyi birtokos úr 1897/98-ban. E pallos hasonmása azon pallosnak, mely az erdélyi múzeumegylet birtokában van Kolozsvárott (Magyarország történeti emlékei az ezredéves kiállításon című munka 2-ik füzete 38. lap 38. ábra). Attól csak a kardmarkolat gombjára nézve különbözik, mert azé gömbölyű, ezé pedig kúp formához közeledik. Hasonlít továbbá azon kardhoz, mely III. Béla király sírjában találtatott, (Ш. Béla király emlékezete IX. mûlap) s még inkább kölcsönösen a markolat gombjára nézve a Prágában őrzött Szent István kardjához (ugyanott 233. lap), de annak pengéje hegyes, ez pedig tompa." A Közérdek с újság II. évfolyam (1887) szeptember 12-i száma szerint Ádám Kálmán a pallossal együtt egy vasfokostöredéket is átadott. Az újságcikk szerint mindkettő Árpád-kori. írod.: H. Kiss (é. n.) 6. „Egy réz csuklóvédő darab vagy karperec darab, féldió nagyságú belül üreges öntvény, mely egy keskeny peremre van erősítve. Egy darabja úgy látszik a zárórészletét képezte. Lelőhelye Jászberény. (10. kép 10.) Onnan hozta 1903/4-ben D. Tóth Ferenc úr, egykor a nagykőrösi képezde növendéke, most nagykőrösi tanár." írod.: H. Kiss (é. n.) 7. „Pogány magyar korbeli leletek Somogyvárról (Somogy m.) — egy lovas hevedercsatjának darabja, — egy zabladarab, — három darab lópatkó, mely a ló talpát csaknem teljes egészében lefödte, hogy a lovasok elé hányt szeges patkók kárt ne tegyenek s a rohanó sereg rohanását föl ne tartóztathassék, — három szeges patkó, melynek szögei a széles lópatkók által részben le vannak taposva, — egy kengyel, melynek talpa éles nyúlvánnyal bírt és úgy látszik a sarkantyút helyettesített. A kengyel némileg hasonlít a törteli lovassírból kiásott kengyelhez is (Magyarország történeti emlékei ez. munka 2. füzet 34. lap). Ezen 5 darab régiséget a nagykőrösi tanítóképezde egykori növendéke, a nagykőrösi születésű Bezzegh Gyula róm. kathol. tanító hozta a nevezett tanítóképezdének 1903/1904 végével. Mondja, hogy látta a lovas és lovagja csontjait is, de a kiásó munkások széthordták." írod.: H. Kiss (é. n.) 8. Bizonytalan korú, három darabra törött kard. Lelőhely: Kocsér (Pest т.). (10. kép 12.) Szűcs Ádám növendék ajándéka 1904/1905-ben. írod. : H. Kiss (é. n.) 9. Középkori (?) rézbuzogány. Lelőhelye: Nagykőrös, Szabadság tér 1. Az ún. Postapalota alapozásakor találták. (1. kép 33.) írod.: Értesítő... 1905/1906. (Nagykőrös 1906) 22. 47