Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
vasolta, hogy a nagykőrösi tanács indítványozza a Nemzeti Múzeum felé a feltárást és anyagilag támogassa azt. Ez meg is történt és a Néptudományi Intézet munkaközössége, majd a Történeti Múzeum Középkori Osztályának kutatói által kidolgozott mukatervbe illeszkedve Bálint Alajos 1948-ban megkezdte a nyársapáti késő középkori falu kutatását, amely 1952-től akadémiai tervásatássá lépett elő. 119 Ezeken a feltárásokon szerzett gyakorlati tapasztalatokat Balanyi Béla, aki az 1950-es évek végétől a városi tanács költségén kisebb önálló ásatásokat is végzett. no 1958-ban az Esed dűlői Boldogasszonyhalmon és a Gurmannhalmon, 1959-ben a Homolytája dűlői Szőrhalmon és a Szurdok dűlői bronzkori földvárban (emitt Csalog József szentesi múzeumigazgatóval közösen), 1960-ban a CsipvárU. dűlői 52. sz. tanya környékén, a Kürti-laposon, Barátsziloson (1. kép 21.), a gógányi rét közepe táján (1. kép 24.) és ismét a Szőrhalmon, 1961-ben a Ludas nevű határrészen (1. kép 22.), 1962-ben a város beépített területével északkeletről szomszédos Gát dűlőben (1. kép 23.) és a gógányi rét nyugati végénél (1. kép 5.), valamint annak közepe táján végzett feltárásokat. 1963 szeptemberében a korábban kiásott nyársapáti templomfalakat újra kibontotta s kisebb kutatást végzett a közeli udvarház területén is. 121 Emellett ásatott Nagykőrös, Nyárkútrét dűlőben. (1. kép 25.) Balanyi Béla kutatásainak az volt a célja, hogy adatokat gyűjtsön Nagykőrös történetének írásos forrásokkal nem, vagy alig rekonstruálható szakaszairól, elsősorban az Árpád-korról. Ezért feltárásai elsősorban a terepbejárásokból ismert XI— ХШ. századi lelőhelyekre irányultak. E munka során készített dokumentációi és főként a leletek nemcsak e vidék Árpád-kori, de az azt megelőző korok történetének is fontos forrásai. Mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt számottevő ez a leletanyag. A Balanyi Béla által gyűjtött kvalitásos régészeti leletek közül említésre méltó a Fekete dűlőben (1. kép 26.) 1950-ben megmentett két honfoglalás kori sír anyaga 122 , valamint a ludasi aranyozott bronz körmeneti kereszt (ez utóbbit б maga publikálta 123 ) (6—7. kép), továbbá néhány szarmata sír [Téglagyár, Szurdok dűlő (1. kép 27.), Gógány (1. kép 34.)] pompás tárgyegyüttese. Az ásatások eredményein fölbuzdulva 1965—1972 között tovább fokozta a terepbejárások ütemét. Ekkor 115 lelőhelyről gyűjtött anyagot. A bejárt lelőhelyek egy része nem tartozott a nagykőrösi múzeum gyűjtőterületéhez, de mivel jó részük egykor Nagykőrös bérelt pusztáin volt, szükségesnek tartotta ezek megfigyelését is. Emellett azonban más okok is ösztönözték erre. Balanyi Béla ugyanis úgy tett szert régészeti munkájához nélkülözhetetlen anyagismeretre, hogy a szakirodalomból ismert helyekről leleteket gyűjtött és azokat összevetette a publikációk anyagleírásával. 1972-ben nyugdíjba ment a múzeumigazgató, de nem az autodidakta régész. A napi hivatali munka nyűgjeitől megszabadulva szinte ifjonti lendülettel újra és újra bejárta a már ismert nagykőrösi lelőhelyeket, 1972 és 1980 között összesen 220-at, valamivel többet, mint 1947 és 1972 között összesen. Terepbejárásai, illetve dokumentációjuk lettek kiindulópontjai annak a rendszeres feltáró munkának, amelyet 1981-től a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága költségén folytatunk. Ezekről tájékoztató jellegű ismertetéseket közöl az évente megjelenő Régészeti Füzetek, míg az utóbbi 5 évben végzett Nagykőrös, Száraz dűlői leletmentésekről az Arany János Múzeum régészeti gyűjteményét bemutató tanulmányban található előzetes közlemény. 124 FÜGGELÉK Az alábbiakban a nagykőrösi iskolai érem- és régiségtárak ismert lelőhelyű régészeti leleteiről rendelkezésemre álló adatokat közlöm a gyűjteménybe kerülés időrendjében. Publikálásra kerül néhány olyan ismeretlen eredetű lelet is, amelynek lelőhelye az általam ismert adatok szerint legalábbis feltételezhető. Számba vettem azokat a tárgyakat is, amelyeknek puszta létezésén kivül más informá42
