Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)

darabra törött (bronz) karperec, egy lándzsahegy és egy sérült, hosszú fülű kengyel látható. (3. kép). Ez utóbbi 3 lelet azonosítható a MNM Népvándorláskori leltárkönyve 23.1935. 1—3. sz. tételével — amelyek közül ma már csak a kengyel van meg

96 —, így a fotón látható tárgyak lelőhelye is minden kétséget kizáróan Nagykőrös, Csókáserdő/Nyárkútrét dűlő. Ez a lelőhely a felszínen gyűjtött késő rézkori edénytöredékek és egy szemtanú

97 segítsége alapján azonosítható volt.

98 1936-ban Horváth Tibor is itt végzett ásatást, ám a homokdomb keleti oldalán nyitott kutatóárokban újabb avar sírokra már nem akadt.

99 A pótharaszti kiszállás eredményeiről Zichy István főigazgató levélben tájékoztatta Dezső Kázmért. Ebből az is kiderül, hogy a polgármester korábban felkérte a Nemzeti Múzeumot egy Nagykőrösre vonatkozó régiségjegyzék összeállítására. Zichy István a „tervbe vett múzeum" érdekében támogatásáról biztosította Dezső Kázmért és a leletlista összeállításával Horváth Tibort bízta meg. О még a helyszínen tájékozódott a különböző lelőhelyek felől s további kutatásra kiszemelte a már említett Csókáserdő/Nyárkútréten kívül a Gurmannhalmot — ahol szintén avar temetkezéseket sejtett 10

° — és a Szurdok dűlői Földvárat. A tervezett kutatások színteréül a polgármester később még két helyetjavasolt, a Siratót és az Alsófüzest. Az ásatások költségeit Nagykőrös városa az ínségakció keretein belül akarta előteremteni. 1935 novemberében és decemberében két újabb leletbejelentés érkezett a polgármesteri hivatalba. Az első megint Nyáregyháza-Pótharasztról jött, ahol ,,1 db vasból lévő lándzsahegy (találtatott), amely horgolótűszerűen szétágazó véggel bír. " Horváth Tibor — aki december végén az MNM számára átvette azt — meghatározása szerint azonban ez nem lándzsahegy, hanem „valami mezőgazdasági eszköznek letört darabja" volt. A másik bejelentést Papp Gedeon nagykőrösi lakos tette, ugyancsak írásban. Eszerint a Füzes (ma: Alsófüzes) dűlőben a református egyháztól bérelt földön készülő faiskolai telepen rigolírozás közben réginek látszó kisebb-nagyobb edényekre, vaseszközökre, kézi malomkőre bukkantak 30—40 cm mélységben, amelyeket a múzeumnak felajánlott.

101 A telefonértesítésre kiszálló Horváth Tibor megállapította, hogy az előkerült régiségek a bronzkorból származnak. A helyzíni szemle után ezt a lelőhelyet is beiktatták az 1936-ban kutatandók közé. Az ásatások előkészítését Dezső Kázmér már az első pótharaszti leletbejelentés, ül. annak ellenőrzése után megkezdte. Folyamatosan tájékoztatta a Nemzeti Múzeumot az új s újabb leletekről, lelőhelyekről és minden támogatást megadott az onnan kiküldött szakembernek. Amint egyértelművé vált Horváth Tibor kutatási szándéka, azonnal tárgyalásokat kezdett az ásatásra kiszemelt területek birtokosaival, akik mind a négy tervbe vett helyszínen (tehát a Csókáserdő/Nyárkútréten, az Alsófüzesben, a Földvárban és az Esed dűlői Gurmannhalmon) hozzájárultak a feltárásokhoz. Ez különösen az alsófüzesi bronzkori urnatemető esetében vált sürgőssé, mivel 1935/36 telén ott újabb emlékek pusztultak el. Az erről tudósító újságcikket

102 is mellékelte Dezső Kázmér a Nemzeti Múzeumnak írott leveléhez, amelyben kérte az ásatások programjának közlését. Hillebrandt Jenő főigazgatóhelyettes válaszában március 4-re jelezte Horváth Tibor érkezését, s az 5-én kezdődő feltáráshoz 20 munkást kért. A mindössze kétnapos ásatás azonban — úgy tűnik — sem a szakember, sem a városi vezetők reményeit nem váltotta valóra. Horváth Tibor először a Gurmannhalmot tekintette meg a tulajdonos, Lengyel Sándor kíséretében. Csak a helyszínen derült ki, hogy a terület rozzsal van bevetve s egy része már Zombori Károly tulajdona. Ezért természetesen nem kezdhettek a feltárásba, azt az aratás utánra halasztották. A rendelkezésre álló munkásokkal a fentebb már említett eredménytelenül végződő próbaásatást végezte el Horváth Tibor a Nyárkútrét dűlőnek a Csókáserdőbe nyúló kiszögellésénél. Ezután a Papp Gedeon által bérelt alsófüzesi birtokon (akkori kataszteri száma 11.799) található kora bronzkori lelőhely vizsgálatára került sor. (1. kép 18., 5. kép) A földforgatás azonban itt is olyan károkat okozott, hogy további kutatásokat nem volt érdemes végezni. Az eddigi előkerült és összegyűjtött leleteket Horváth Tibor 39