Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
bélyeg nélkül két, talpával egymás felé forduló levél látható a félgömb alakú, talpgyűrűs tál belső részén, fogaskarcolt koszorúban. 302 Ugyanilyen darabot ismerünk még Aquincumból a régi anyagból 303 és Szirmai Krisztina ásatásából. 304 Gorsiumban a tác-margittelepi feltárások anyagából került elő két töredék, melyeken az ún. Resatus-levél kisebb méretű, rosszabb kivitelű motívumai szerepelnek kettesével a tál alján. 305 Gorsiumon kívül még Adonyból ismertek ilyen kettős levelek, 306 Tokod, Erzsébet-aknáról pedig magában álló, de elnagyolt kivitelű Resatus-leveles darabok kerültek elő. 307 (Szintén ebbe a csoportba soroltunk — a veszprémi darab tanulságai alapján — néhány olyan aquincumi töredéket, melyeken csak az ún. Resatus-levél látszik, bár valószínű, hogy névbélyeg is volt rajtuk. 308 ) A névbélyegek mellett Aquincumban a 31 db közül biztosan van levéldísz 14 darabon, a többi esetben a darab töredékessége vagy az adatok hiányossága miatt nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy volt-e levél. A további lelőhelyeknél van levél az adonyi, baracspusztai, budafoki, cecei, dunaújvárosi, gyulafirátóti, siófoki, szőnyi és az összes ismeretlen lelőhelyú darabon, nincs levél a dunabogdányi és a százhalombattai töredéken. (A többi töredék e szempontból meghatározhatatlan.) Nagy L. szerint a kisebb méretű tálakon csak névbélyeg, a nagyobbakon levéldísz is szerepelt. 309 Véleményem szerint az a tény, hogy a gorsiumi darabokon nem találjuk meg a jellegzetes Resatus-levelet a név mellett, de hasonló leveleket találunk az itteni és az adonyi darabokon párosával, arra mutat, hogy a Resatus-tálak ezen csoportja térben és valószínűleg időben is elhatárolható a névbélyeg + levél variánstól. A névbélyeg és a levéldísz egymás mellé kerülése talán már csak később, Aquincumban következett be, ott választotta a gyártó „cégjelzésének" ezt az összetettebb jelölést. A levelek mindig a névbélyeg alatt és felett állva — csúcsukkal a név felé vagy attól elfordulva szimmetrikusan — vagy fekve, de akkor mindig balra néző csúccsal helyezkednek el. Bonis É. felveti azt a lehetőséget, hogy e „Resatus fácskák" a kelta hitvilághoz kapcsolható kultikus jelentőséggel bírnak. 310 Véleményem szerint inkább egyszerű márkajelzésnek értelmezhetjük e díszeket, melyek Póczy K. megfigyelése szerint csak Resatus neve mellett jelennek meg, más motívumokkal kombinálva nem bukkannak fel. 311 (Azóta ismertté vált egy ornamentális funkcióban levő, más motívummal együtt alkalmazott Resatus-levél is Gorsiumból. 312 ) Felhívja arra is a figyelmet, hogy a Resatus névbélyeges edények és a neki tulajdonított egyéb darabok közt szembenűnő technikai különbség van — e tényből arra a következtetésre jut, hogy a silányabb színvonalú darabokat már tömegáruként alkalmazottak készítették vagy más műhelyek másolták. 313 A Resatus névbélyeges tálakon a fent említett kétfajta levélmotívumon és az ún. Resatus-levélen kívül más ornamentális dísz nem szerepel, ezért a névbélyeg nélküli darabok Resatushoz való kötése eléggé bizonytalan. A gorsiumi és aquincumi pecsételt edények motívumai közt sok egyezést találunk, melyek arra mutatnak, hogy e két helyen működő gyár(ak) közt kapcsolatnak kellett lennie. A Resatus nevet azonban nemcsak edények mesterjelzéséről, hanem kőemlékekről is ismerjük — a név Redsatus, Ressatus és Resatus névalakokban fordul elő. Egyik elterjedési körzete Aquincum és környéke, a másik DK-Noricum—DNy-Pannonia vidéke. 314 Noricumban Tinco Redsati f., 315 Redsatus Matugenti f. , 316 Sul( ) Ressatus 317 és Resatus Stritonis f. 318 előfordulásai ismertek. Pannoniában Őcsényből Ael(ius) Ressatus explorator, 319 Radecéből (Jugoszlávia) Anta Ressati f., 320 Aquincumból Victor Ressati 1( ) 321 és Scorilo Ressati libertus 322 köve ismert. Szintén pannóniai az a kő, melyet régebben aquincumi eredetűnek tartottak: 323 a sírkő töredékei — más kövekkel együtt 324 — Csíkvárról, Szabadbattyán keleti részéről, a kenderföldekről kerültek be a helyi plébános udvarára, ahol Rómer FI. látta őket és közölte a feliratot. Az ő olvasata szerint a kő R///////TV/S/ sírköve, akinek apja, Sapurda és anyja Résilia állította a síremléket. 325 A CIL az elhunyt nevét R[ess]atu(?) Sapurd[ae] f(ilia) (sic!) feloldásban adja, anyja neve Ressila. 326 Ez utóbbi változatot vették át a további publikációk is. 327 Fitz J. a következő feloldást javasolja: [Resa]tus Sapur/[dae] 382
