Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)

Miután a pótharaszti ásatás terve kútba esett, Dezső Kázmér — Márton Lajos ajánlatára — az Országos Műemléki Bizottsággal vette föl a kapcsolatot. Onnét Lux Kálmán műegyetemi tanárt küldték ki 1930. június 28-án a rom megvizsgálására. E vizsgálat szerint ,,a rom egy kisméretű (mindössze külső méretben mért 6,20 méter széles) gótikus kápolna kő támpillérekkel megerősített nyugati falának erősen megrongált maradványa. A templom korára a támpillérek alakjából és a falban lévő kisméretű körablak teljesen mállásnak indult köveinek formájából vonhatunk következetetést s azt a 14. századra vihetjük vissza." Mivel a rom távol esik minden lakott helytől, Lux Kálmán indokolatlannak tartotta annak helyreállíttatását. Szerencsére a pótharaszti ásatások nehézségei nem tántorították el a város vezetőségét a múzeumalapítástól. A nagykőrösi városi múzeumot saját gyűjteményeinek — köztük az érem- és régiségtárnak — felajánlásával Dezső Kázmér polgármester alapította meg 1928-ban. A polgármester erről levélben tájékoztatta a képviselő-testületet, amely ugyan azt nagy ovációval fogadta, de mégsem kívánt a gyűjtemények kezelésére újabb állást létesíteni. Ezt a munkát hosszú éveken keresztül a polgármesteri hivatal mindenkori közigazgatási, később közművelődési előadója látta el egyéb feladatai mellett. A gyűjtemények a levéltár és a polgármesteri hivatal helyiségébe kerültek. Jogos tehát Nóvák László megállapítása, miszerint hiába jött létre egy múzeumi gyűjtemény, ilyen körülmények között teljes értékű múzeum nem kezdhette meg működését Nagykőrösön.

82 Megfelelő gyűjteménykezelő és tárolóhely hiánya akadálya volt a gyarapításnak is. Ezért kerültek Szegedre a Banner János és Buday Árpád által Nyársapáton 1927/1928-ban Nagykőrös város anyagi támogatásával kiásott középkori leletek is.

83 Visszaszállításukra Dezső Kázmér 6 évvel későbbi feljegyzése szerint is csak akkor kerülhet sor, ,,ha a városi múzeumnak lesz megfelelő hely".

84 1929-ben újabb régiségek kerültek elő, ezúttal a gógányi réten, Farkas László földjén. Ezeket a helyi rendőrség — talán nem tudván a városi múzeumról — a Nemzeti Múzeumba küldte fel. Fettich Nándor érkezett az ügy kivizsgálására, aki megállapította, hogy a bronztükör, a gyöngyök, a bronzfibulák és a ládikaveretek stb. egy II—III. századi szarmata női sírból származnak. A lelőhely közelebbi meghatározása nem sikerült, a „Farkas László földje" megjelölés valószínűleg a leletbejelentő valamelyik közeli hozzátartozója (házastársa?) birtokát jelenti.

85 (1. kép 14.) Néhány évvel később a református templom környékén talált csontvázak keltettek feltűnést. A Szent László tiszteletére szentelt, gótikus részleteket őrző nagykőrösi (mai református) templomot, amely talán román kori előzményekkel bír,

86 az évszázadok során többször átépítették.

87 A körülötte fekvő középkori temető sírjai a környékbeli földmunkák során mindig felszínre bukkannak. így történt ez 1933 tavaszán is, amikor a templomtól délre, a Szolnoki utcán az úttest szilárdságát veszélyeztető vízelnyelő gödör mibenlétére akartak fényt deríteni. A munka során alig 1,5 m mélységben anatómiailag rendellenes helyzetben fekvő emberi csontvázak tucatjait találták meg. A leletek vizsgálata és egy esetleges feltárás ügyében Dezső Kázmér fölvette a kapcsolatot a Nemzeti Múzeummal. Az embertani anyag előzetes vizsgálatát Bartucz Lajos végezte el, s megállapította, hogy a XVI—XVII. századból származik, az ugyanott talált kerámialeletekkel együtt. A város vezetősége tervbe vette a templom környékének régészeti kutatását. Ennek ügyét azonban csak 1935-ben tárgyalta meg a tulajdonos, a református egyháztanács. A testület nem gördített akadályokat a kutatások elé, de kikötötte, hogy a város vállaljon felelősséget az előforduló károkért, és fedezze a helyreállítás költségeit is. További feltételként ragaszkodott ahhoz, hogy a templom alapzatát ne rongálják meg. Dezső Kázmér a felelősség felvállalása előtt szakvéleményt kért a városi mérnöki hivataltól a hasonló ásatásoknál tapasztalható épületkárok milyenségéről. A mérnöki hivatal azonban gyakorlatlan volt ilyen ügyekben. Azt nem tudjuk, kért-e valahonnét adatokat a templom körüli ásatások hasonló természetű problémáiról, de tény, hogy az ásatás elmaradt.

88 (1. kép 15.) 1934. március elején került elő a mindmáig legnagyobb nagykőrösi éremlelet. Ifj. Czeczon Jó37