Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés

mottak Pó-vidéki formára mennek vissza, a keletpannoniaiak délgalliaira; egyéb formáknál a kelta eredet mindkét helyen megfigyelhető. Mindez talán arra mutat, hogy a benyomott díszítés önállóan alakult ki Pannónia két különböző részén, a formákat pedig attól a területtől kölcsönözték, amellyel szorosabb kapcsolataik voltak. Az 56. sír táljának »keletpannoniai« stílusa talán már a tartomány két részén külön-külön megindult benyomásos technika összeolvadását mutatja. "

66 1955-ös, a gorsiumi cserepeket ismertető és elemző tanulmányában Thomas Edit az ott fellelt pecsételt edényeket új szempontok szerint csoportosítja. Véleménye szerint ezen edényeket nem szabad egyöntetűen Resatus gyártmányainak tartanunk: „Einheitlich lässt sich das Material aus der Werkstätte des Meisters Resatus nicht beurteilen. Ein und dieselbe Technik ist nicht ein unbedingter Beweis für ein und dieselbe Werkstätte, es kann sich höchstens um den Kreis eines Meisters oder um das Ausstrahlungsgebiet seiner Werkstätte handeln."

67 A pannóniai edényeket négy csoportba sorolja, az elsőbe tartoznak Resatus edényei: „Unter den mit eingedrückter Verzierung versehenen Gelassen und Bruchstücken wurden die Produkte der Resatus-Werkstätte vorläufig auf Grund der auf den mit seinem Namen gezeichneten Gefässen befindlichen Verzierungen bestimmt."

68 Resatus Gorsiumban talált edényeit Thomas Edit a mester korai gyártmányai közé sorolja, cáfolja az eddigi szakirodalom addigi véleményét, mely szerint Resatus első műhelye Pogánytelken lett volna. Ő ezt az első műhelyet Fehér (!) megye délkeleti részére lokalizálja. Megállapítja, hogy a pogánytelki kemence alakja elüt a kora római időkben általános formáktól, a belőle előkerült leletanyag az I—IV. századi időszakra keltezhető, így az egyetlen bizonyíték, a RESAT bélyegtöredékes darab nem elegendő ahhoz, hogy itt a mester műhelyét feltételezzük.

69 A pecsételtek második csoportjába sorolja a Resatus gyártmányaihoz legközelebb álló darabokat, melyek zömmel Fehér (!) megyében fordulnak elő, Gorsiumban is gyakoriak. Díszítésük Resatuséival rokon, de megkomponálásuk elnagyoltabb, szétesőbb. Ezen edények mestere talán Resatus műhelyében dolgozhatott, de lehet, hogy csak másolta annak áruit. Edényeink két első csoportja lényegében egykorú, a táci rétegek tanúsága szerint koruk Vespasianus és Domitianus uralkodásának idejére, az i. sz. I. század utolsó negyedére tehető.

70 A harmadik csoportba sorolja a „szilasbalhási tálak mesterét", aki az inkább a bennszülött hagyományokat őrző Resatusszal szemben a terra sigillaták technikáját követte — főleg a dél-galliaiakét: a Monstans-i és La Graufesenque-i gyártmányokét. Árui közt nemcsak pecsételéssel díszített, hanem kidomborodó motívumokkal díszített darabok is megtalálhatók.

71 A negyedik csoport Resatushoz hasonlóan bennszülött hagyományokra vezethető vissza: „Die Technik der Resatus-Werkstätte wird auch noch von einem anderen die einheimischen Traditionen pflegenden Meister befolgt. Die chronologische und topologische Bestimmung seiner Fabrikate ist auf Grund der spärlichen Bruchstücke vorläufig nicht möglich. Mehrere Stücke aus dieser Werkstätte sind aus Pannonién bekannt. Die Beliebtheit dieser Waren war jedoch in Pannonién geringer, als die der gestempelten Terra nigraGefässe."

72 A témára az 1957-ben

73 és 1964-ben

74 megjelent publikációiban is visszatér. Az 1940—1950-es években újabb nagyobb feltárások anyagából kerültek elő pecsételt darabok. Az adonyi tábor és lakótelep leleteinek ismertetése során Bónis Éva néprajzi analógiák segítségével magyarázza a szürke vagy fekete színű edények előállítási folyamatát.

75 Az adonyi Resatus névbélyeges tál bevonata, a „Resatus-leveles" darab pedig elnagyoltabb mintázata alapján már a Póczy által említett,

76 másodlagos Resatus-műhely(ek) körébe sorolható.

77 1957-ben Karnitsch egy Hallstattban talált pecsételt edényt publikált, melyet pannóniai árunak tart.

78 Az 1959-ben megjelent, az ovilavai sigillatákat ismertető könyvében, a pannóniai sigillatagyárak leírásánál említést tesz a pecsételt edényekről, mint tipikusan helyi gyártású és elterjedésű edénycsoportról.

79 1958-ban Kölnik a szlovákiai barbaricum területén előkerült, Pannoniából kereskedelmi úton odakerült és a helyben gyártott pecsételt díszű edényeket ismerteti.

80