Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés

menti" kultúra és Észak-Itália lehetséges befolyását.

36 A Pannonián kívül előforduló, az itteninél későbbre datálható pecsételt darabok eredetéről a következőt írja: „Egyelőre úgylátszik, hogy a Dráva—Száva közéről került át Dáciába a foglalás utáni évtizedekben és a Maroskeresztúron feltárt fazekastelep emlékanyaga bizonyítja legszebben ezen díszítési mód elterjedését. Hogy Aquincumból kaptak-e hatást ezen dáciai gyárak az a kutatás jövő feladatainak körébe tartozik. De több oly töredéket találtak már Aquincumban is, amelyeket csak Dáciában készíthettek és onnan kerültek el kereskedelmi vagy más úton hozzánk.

,,yi Resatus aquincumi működésének illusztrálásaként közli a mester névbélyegét

38 és az Aquincumban talált, belső részükön díszített edények díszítő motívumait „Resatus edénybélyegzői" cím alatt

39

. (Ezen idomok közül csak egy van, mely RESATVS névbélyegével ellátott edényen szerepel

40

, a többi motívum nem található meg névbélyeges edényen. A közölt ornamentumok egy része nem is aquincumi lelőhelyű, hanem brigetiói, pusztatöbörzsöki, „Baracsi puszta"-i, zámolyi, cecei és dunapentelei.

41

) Nagy Lajos említi „Scorilo Ressati libertus" sírkövét, aki dák származású volt és „még az első dák betörés alkalmával került pannóniai fogságba s mint ilyen szabadította föl később az eraviszkusz Resatus". Mesterünk aquincumi edényeit a mellettük előkerült érmek és sigillaták „Domitianus uralkodása végétől Hadrianus uralkodása végéig..., Kr. u. 90/95—137-ig" gyárthatta. „Aquincumi gyárának pontos helyét ma még kijelölni nem tudjuk. Ugyanis edényégető kemencéire még nem bukkantunk."

42 Resatus műhelyének hollétét még ma sem tudjuk: „E hatásában is jelentős keramikus kemencéi e Idig még sem a katonavárosban, sem az aquincumi vicus területén nem kerültek elő. "

43 Aquincumban ugyan előkerültek pecsételt edényeket is tartalmazó kemencék, de Resatus névbélyeges töredék nem került elő belőlük.

44 Érdekes, hogy a gyártásra utaló egyéb leletek — pecsétlők, rontott darabok stb. — sem kerültek felszínre. A leletek nagy száma és változatossága mégis arra utal, hogy a gyártó központnak Aquincumban kellett lennie: ,,R. Knorr, Déchelette, Forrer és a terra sigilláta kutatás több nagymestere, hogy megállapíthassák egy-egy stílusban, anyagban összetartozó terra sigilláta csoport valószínű gyártási helyét — ha műhelyüket, kemencéiket berendezéseikkel nem is találták meg —, arra az eredményre jutottak, hogy ezt arra a helyre kell tenni, ahol a gyár termékei a legnagyobb számban kerültek elő."

45 Nagy Lajos megállapítása szerint: „Működését azért is hozzuk Aquincummal kapcsolatba, mert edényei, elsősorban a nevével bélyegzett tálak, Aquincumtól minden irányban sugárszerűen föltalálhatók. Egy szűkebb határt is megjelölhetünk: így délen Dunaszekcső (Lugio), keletre a Duna—Tisza közén a jazig-szarmaták területe. A legdélibb itt Szeged környéke, s ezen a területen keresztüljut el majd később az ő stílusa Dáciába, s talán ez utóbbi közvetítésével a magyar Felvidékre pl. Puczkóra vagy egy Czékén előkerült vandál-leletbe. A tartomány belsejében mesterjelzéses készítményeinek lelőhelyei Siófok, Cece, Baracspuszta (Tolna megye). Előfordul Budafokon, míg nyugati irányban, a Duna mentén megtaláljuk Dunabogdányban és Ószónyön."

46 Resatus műhelye Aquincumban „Relief-díszítésű edényeket is gyárt, nemkülönben agyagserpenyőket, melyeknek fogantyúdíszítésén már tisztultabb dekoratív elemek szerepelnek, így pl. klasszikus motívumok, a Meduza-fő. "

47 Resatus mellett a másik név szerint ismert fazekas RESPECTVS: „Szilasbalháson, ahol Resatus termékei is előkerültek, ismeretes egy másik, vele kb. egyidőben dolgozó mester is, Respectus, aki éppúgy bélyegzi nevével tányérai fenekét, mint Resatusunk. "

48 E két mester műhelyein kívül még egyéb „Benyomott díszítéssel dolgozó műhelyeket kell feltételeznünk még Ószőnyben, Győrben is, majd Carnuntumban és Vindobonában, valamint a Dráva—Száva-közén, melyek éppúgy, mint Resatusunk, a késő-La Tene-kultúrából mentik át díszítményeinek formakincsét a római uralom Kr. u. első századában."

49 A Budapest Története további fejezeteiben ismerteti a szintén Aquincumban működött, de későbbi időpontra tehető, pecsételt edények előállításával is foglalkozó fazekasgyárakat.

50 369