Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Poroszlai Ildikó: Bronzkori lelőhely ásatása Dabason
39. gödör 48 cm mélységű kis gödör fele a Ny-i szelvény falnál. Néhány díszítetlen kora bronzkori cserépdarabon kívül 24 cm-nél egy gyermekkoponyát találtunk. 40., 41. gödör 64, ill. 48 cm mélyek, leletek nélkül. A két ásatási idény alatt feltárt terület nagyságához viszonyítva a leletanyag elég szegényes, zömében edénytöredékeket találtunk, melyekből igen kevés ép edényt tudtunk rekonstruálni. Az állatcsontok feldolgozása még nem történt meg. Kifejezett állattemetkezést rejtett a 88/11. és 88/17. sz. gödör. A gödrök méretéből, szerkezetéből, a cölöplyukak elhelyezkedéséből esetleg gödörházra gondolunk a 87/22., 24., 26., 27., 34. sz. gödrök és a 88/13., 14., 28., 38. sz. gödrök esetében. A leletek elemzése A kerámiát az anyag és a készítési technika alapján finom és durva kerámiára különíthetjük el. Mindkettőre jellemző a jó égetés, ami látszik az edények vöröses, barnásvörös, sárgás színén is. A finom kerámia jóval kisebb arányban fordult elő, megközelítőleg a leletanyag Vio-ét teszi ki. Felületükjói elsimított, némelyik polírozott. Szürkésfekete és fekete kis tálak, füles bögrék ép és töredékes darabjai sorolhatók ide. Leggyakrabban előforduló edénytípusok Egyfalú bögrék Vékony falúak, enyhén kihajló pereműek, tojásdad testük van. Fül a peremből indul (II. t. 1., 2.). A szigetszentmiklósi és kulcsi típusban egyaránt előfordul 1 . Az enyhén kihajló peremű, gömbös hasú bögre (Ш. t. 3.) a nagyrévi kultúra végső (kulcsi) fázisában válik általánossá, de megvan a vatyai kultúra elején is. 2 Az egyik kis bögretöredék díszítéséhez a Maros-kultúrában találunk párhuzamokat 3 (VI. t. 4.). Tálak A finom fényezett felületű szürkésfekete tálak kihajló pereműek, ívelt vállúak, alsó részük fordított csonkakúp alakú. Fül nélküli változatban (II. t. 4.) és füllel (VI. t. 2., 5.) egyaránt előfordultak, a 3—4 szalagfül a peremből indul. Ez a tálforma a nagyrévi kultúra korai fázisától a kultúra végéig a temetőkben és a telepeken egyaránt használatban volt, 4 akárcsak a vatyai kultúra I., sőt II. fázisában is 5 — önmagában tehát nincsen korhatározó szerepe. A vastag falú tálak formája a fentiekkel azonos. A vállat két szalagfül hidalja át. Gyakrabban fordul elő rajtuk díszítés: vállon bevagdalás, ujjbenyomással tagolt borda, alatta seprőminta vagy fésűs seprőzés (Kammstrich) (IV. t. 1—4.) 6 . Tószeg alsó rétegeiből is ismerjük. 7 A B2 urnasírban találtunk egy rosszul kiégetett szürkésbarna színű, közepesen vastag falú, talpas kis tálkát (II. t. 3.). Kihajló peremű, ívelt vállú, két kis szalagfüle a vállra támaszkodik. Vállán zegzug-minta fut körbe, hasát meander és fordított V alakú bekarcolás díszíti. M •= 6,5, Szá = 10, Fá = 4 cm. A talpas tálak a kifejlett és késői nagyrévi időszakra jellemzőek egy- és kétfülű változatban egyaránt. 8 A díszítés jellemző a kifejlett nagyrévi kultúrára. 9 161
