Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években
a címadásokból következtethetó'k ki, máskor azonban csak az arányrendből, a belső ritmusból. A konstruktivizmus hazai történetében korszakos jelentőségű volt a műcsarnoki, 1982-es kiállítás is, melynek fekete-fehér-szürke vízszintes sávjai, alacsonyra helyezett fehér négyzetei a századelő abszolút tárgyatlan, tiszta geometriára redukált mondriani kompozíció egyszerűségével vetekszenek — azonban Barcsay most sem hazudtolta meg saját magát, mert — mint mondta: ,,a szerzőt... mindig kötötte az ábrázolás szándéka, az emberi tapasztalás és humánum, s ezért egyetlen olyan munkája sincsen, amely... nonfiguratívvá vált volna." 23 Valószínű, hogy Barcsay 1970-es mozaikjának inspirációját láthatjuk a hetvenesnyolcvanas évek reprezentatív alkotásaiban: a nagyméretű falitextilekben. A közvetlen előzményt maga a Szentendrei mozaik adhatta a frissen idetelepült művészek számára. Ezt követően vállalkozott ugyanis Hajdú László, Lukoviczky Endre, Bálint Ildikó, Klimó Károly, Bartl József, Hegyi György táblaképméretnél jóval nagyobb textil kivitelezésére. Legtöbbjük próbálkozása egyszeri kirándulás maradt (Bartl, Klimó, Hegyi György). Kétségtelen, hogy e művek megszületéséhez a műfajhatárok hetvenes évekbeli elmosódását jelző éber szellemi állapot, s a művészetirányítás rendelkezésére álló pénzforrások viszonylagos bősége is hozzájárult — tagadhatatlan azonban a műfaj szentendrei vonulatában az erős belső késztetés: a monumentális konstruktivizmus általi érintettség is. A primeren a látványhoz kötődő szerkezetesség, a tektonikusság érzékelhető néhány szentendrei művész kerámiáin is. Urbán Teréz hetvenes évek elejéről származó kerámiáin a városkép látványából gyűjtött motívumokat szervezi díszítményes formába; Borsódy László korai művei pedig — feltételezhetően a képzőművészet befolyása alatt — oly mértékben átstrukturáltak, hogy ez igyekezet szinte az anyag alkalmazkodásának végső határáig viszi a művészt. E művek karaktere gyakran kettős: képző- és iparművészet fuzionálásáról beszélhetünk, s nemcsak kerámiamunkákban, hanem egyéb, hagyományosan iparművészeti területen is. A más műfajokba átszüremkedő hatások mellett azonban — úgy tűnik —, hogy — Barcsay tanítványain kívül a konstruktivizmus a legutóbbi két évtizedben újabb művészeket nem inspirált, a Barcsay-féle irányzata legalábbis nem. Más szellemi erőkből eredeztethető Korniss kései konstruktivizmusa, s így hatása is más a kortársakra, szűkebben a kortárs szentendrei festészetre. A kornissi geometriára, tiszta viszonylatokra redukált konstruktivizmus nem kelt tárgyi képzeteket, nem fokozatos elvonatkoztatás eredménye. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatnánk, hogy a Barcsay-féle konstruktivizmus tájképi képzeteket kelt (néha enteriőrszerű, az emberalak konkrét jelenlétét sugalló szituáció-érzékítések utalásait látjuk bennük), míg a kornissi kép meditációs struktúra, a felület kompozíciós megoldása a motívumkiemelésen alapuló dinamikus halmaz. Korniss formaelemei nem utalnak a matériára, anyagtalanok. Ez a konstruktivizmus — mely lényegében azonos Korniss korábbi, húszas évek végén kialakított geometrikus törekvéseivel — alapvetően más szellemi régiókból táplálkozott, mint az imént elemzett, Barcsay-féle konstruktivizmus. A malevicsi kompozíciók — melyeket 1928-ban és 1975-től kezdődően festett — lényege az univerzum szellemi megragadása, célja az eszményi teljesség szimbolizálása. Ez a tárgyi, dologi vonatkozásoktól mentes geometria Korniss számára az igazi, végső és abszolút idea kifejezésének eszköze, amelyben nincs partikularitás, nincs determináltság, hanem Teljesség és Egység 24 — mégpedig a kozmikus és a belső szférák teljessége és egysége. Ez a konstmktiuizmus internacionális, nincs rábízva semmiféle nemzeti hagyomány folytatása. Ez a szupremativizmushoz közel álló transzcendencia azonban másképp értékelendő Korniss öregkori munkásságában, mint a fiatalkoriban; ha az irányzat a húszas évek végén társadalmi mondandóját tekintve a világot megváltó ideológiaként értelmezhető, úgy a hetvenes években sokkal inkább személyes vonatkozású: a körülötte zászlót bontott új65
