Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede
1977 szeptemberében a Csepel Autógyár Művelődési Központjában nyílt meg a társaság tárlata. A mezőny felmérte a megtett közös út szándékait és eredményeit, kereste a további teendőket. A megyei és a helyi művelődéspolitika üdvözlendő összefogással kívánta a Dabas, Ráckeve, Monor, Hagykáta, Cegléd környékén élő képzőművészeket Паду István európai rangú teljesítményének méltó folytatóivá serkenteni. Egyrészt azzal, hogy a fogalmazás szabadságának kiterjesztését is igényelte, elfogadta a kor szellemének megfelelően, másrészt e munkába bevonta a társadalom minden rétegét. Pest megye minden tájegységét. Szerepelt a tárlaton nagykőrösi címfestő, vecsési munkás, gyömrői fényképszínező. Úriban dolgozó műszerész, több tanár, igazgató Alsónémediből, Szentmártonkátáról, Szigetszentmiklósról, Abonyból, Qyálról, Dabasról, Tápiószőlősről, Albertirsáról, Százhalombattáról. Kétségtelen, hogy a tizenhárom tanárfestő a csoport gerincét adta ekkor — előtte és utána is a társaság meghatározó eleme volt — függetlenül attól, hogy az 1977-es bemutatkozáson szerepelt nyugdíjas, kirakatrendező, dekoratőr, anyagbeszerző, fürdőmester, népművelő, mintakészítő és kereskedő. Harminckét alkotó: festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek. Tizennyolc festő mutatkozott be ekkor, s ez érzékeltette a tényt, hogy a Nagy István Csoport alapműfaja a festészet. A képek mellett megjelentek a különböző műfajú grafikák, szobrok, tűzzománcok, batikok és gobelinek. Érzékelhető volt, hogy egyre több település rendelkezik képzőművésszel, s Gyomron, Abonyban, Szigetszentmiklóson, Albertirsán, nagykörösön többen is összefogva munkálkodnak, — kisebb alkotó társulásokat hozva létre a csoporton belül. Ez a seregszemle már jelezte, hogy az indulás sikerült, e festői, szobrászi, grafikai mozgalom megyénk déli részében életképes, fellendült a képzőművészeti kultúra ebben a térségben. Kezdetben Pál Mihály, B. Szabó Edit, Gammel József, Kocsis László volt a mérték, majd iff. Pál Mihály, Gábor Éva Mária, Miklosouits László, Nádasdy János. Az új művészek jelentkezése — Kéri Mihály, Heiling György, Orci József, Radóczy Mária — lehetővé tette, hogy Kampf l József és Kecskés Lajos kiválása nem okozott jelentős hiányt. A csoport további erősödésében szerepet játszott az, hogy iff. Pál Mihály a maga szobrászi minőségével vállalta a szervezés alázatát. Az 1977-es tárlat felvonultatott új műfajokat is — a tűzzománcot és a gobelint. Először érződött, hogy e társulás műhellyé szerveződhet, komoly műhelymunka és a társadalmi, művészeti erők összefogása alapján. Az 1977-es tárlat katalógusának írója hangsúlyozza: „Szükséges a művészek önmagukhoz címzett türelmetlensége és a társadalom műértő és támogató jó szándéka. Aki erről megfeledkezik, az lemarad. ... Kezdjük meg a szigorú műhelymunkát, hozzunk létre alapítványokat és ösztöndíjakat, vessük meg az alapját а Паду István Múzeumnak a csoport legjobb munkáiból. Bárhol, Monoron, Hagykátán vagy Ráckevén." Ez a számvetés és irányjelzés helyesnek bizonyult még akkor is, ha mind ez ideig nem valósult meg а Паду István Képtár. А Паду István Csoport hagyománytisztelői és újítói megteremtették az értéken alapuló egyensúlyt — a fogalmazás határának kiterjesztését. Ez is megfontolt mérlegelés alapján történt olyan továbbképzés segítségével, melyet akkor a Magyar nemzeti Galéria biztosított Pogány Ö. Gábor közreműködésével. Végtére is arról van szó, hogy e táj festői birtoklása megtörténhessen a jó művek, a mesteralkotások szintjén, hogy egyszer Dabasnak, Abonynak, Hagykátának is megszülessen a maga Egry Józsefe, Tornyai Jánosa. Állandósult a mérték, a munka, az alkotás szintje, ennek jegyében állított ki a csoport 1979 szeptemberében nagykörösön, 1980 áprilisában Monoron. Közben Monoron létrehozták felújítással а Паду István kiállítóhelyiséget, ahol Berzy Katalin, Kovács Júlia, Szilágyi Andrea és Szemereki Teréz iparművész mutatkozott be. 1981 decemberében újabb monori előrelépés jegyében felavatták a Kampfl József-szoborkertet a szobrász gipszvázlataiból. 298
