Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede
ra törekedett, hogy a munkáshétköznapok emberi szépsége, a táj adott pompája az emberek új ünnepévé váljon a képi igazságok rendszerével. Az a tény, hogy egyre többen veszik észre az esztétikumot, annak is köszönhető, hogy a közvetlen környezet látványörömeit tálalták a festők új közönségüknek — Varga László is 1969-es kiállításán régi házat, ceglédi utcát, kucsmás fejet, fát, vasárnap délutánt festett —, olyan színes hangulatokat, amelyeket az emberek örömmel fedeztek fel. Kiállítótársa, Fegyó Béla a katalógus előszavában a művészet „teremtő erejét" hangoztatta, az átírás fontosságát. Ennek jegyében fogalmazta képeit — saját felismeréseinek és a kor tudatának humanizált összhangjában —: szunyogos tanyát, öreg magtárat, istállót, mosó asszonyt, ráckevei horgásztanyát és több szentendrei utcarészletet, a Bükkös-partot. Az is a Magy István Csoport első eredménye, hogy egyéni bemutatkozások is szerveződtek a festői önbizalom megerősödése és a társadalom fogadókedve jóvoltából. Ezzel párhuzamosan nyílt Miklosovits László, M. Orbán Edit és Rónai Mátyás csoportos tárlata Albertirsán a fellendült déli képzőművészeti élet új mozgalmának indíttatására. A Nagy István Csoport második önálló kiállítása — 1970. március 22-én volt a megnyitó — mennyiségi és minőségi emelkedést jelzett, hiszen ezúttal már harminchét alkotó százöt alkotással mutatkozott be. Ez a bemutatkozás avatta fel egyben Monor új kiállítóhelyiségét, mélyet később szintén Паду Istvánról neveztek el. Kérdés, vajon a névadó munkássága mennyiben jellemző a csoport tevékenységére. Szellemében csupán — s ez a helyes —, nem a stiláris kötöttségben. E tárlat uralkodó vonása az emberközpontúság. A monori seregszemléről a Művészet 1970. szeptemberi számában ezt írta a krónikás, aki egyben bejelentette a Nagy István Csoport indulását: „Természetesen az első tárlat még bizonyos tarkaságot tükröz, a kiállítási anyag színvonala nem egyenletes, az átfűtött lelkesedés és a megvalósítás még nem azonos mederben halad. E tény csak arra a teendőre utal, hogy e népes és nemes szándékú csoportnak az élmezőny mértékét kell jobban vizsgálnia, nem a stílust, hanem a mércét illetően. Пет a fakturális pedantéria egyhangúságát, vagy a modern irányok erőltetését igényeljük, hanem az ihlet és a mesterség nagyobb tiszteletének következetes alaposságát és egyeztetését." A festők közül Kocsis László ismert értékeivel vonult fel, szívós műgondja a példa erejével hatott. Tisztes portrékkal tűnt ki Gammel József és Nádasdy János. A fiatalok nagy munkakedvvel és termelékenységgel jelentkeztek, élményeik őszinték és erőteljesek, bár a kivitelezésnek nem tulajdonítanak ugyanakkora fontosságot. Örvendetes, hogy Fegyó Béla lendülete nem tört meg, fejlődése színfegyelmének fokozódásában figyelhető meg, Somogyi György rajzi biztonsága erősödik. Tartalmas grafikai műveket küldött be Platthy Iván, Varga László, Miklosovits László, M. Botlik Anna. Szembetűnő Kiss Ernő festői érzékenysége, Orci József kísérletező kedve és Bányász Béla teljesítménye, aki Koszta József ösvényén keresi saját hangját. A szobrászati anyag egységesebb: Kampf l József vezérletével színvonalas művek sorakoznak fel a kiállításon. A monori születésű Kampfl József plasztikai formái meggyőzőek, a célkitűzés szárnyalása és a kidolgozás komolysága egyensúlyt és harmóniát épít. Kecskés Lajos igényes, eredeti drapériamegoldást alkalmazott, biztosan halad a Kerényi-iskolától önmagához. Brindzik László anatómiai pontossága a biztosíték arra, hogy plasztikájának további útját szabatosan meghatározza. A monori megnyitó után az anyag vándorkiállítás, formájában Dabasra, Vecsésre és Ráckevére is eljut. „Óhajtjuk, hogy e sokirányú és eltérő minőségű gyűjtemény szervezzen Pest megye déli részén új műbarátokat, és a hivatását oly megrendítő komolysággal vállaló Hagy István szellemé293
