Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

A Ferenczy Károly Múzeum képzőművészeti munkája a hatuanas években A hatvanas évek elején több új mozzanat tapasztalható a múzeum munkájában. Az egyik, hogy kialakulóban levő saját képzőművészeti gyűjteményét, amely 1962-ben 294 darabot számlált, több ízben is bemutatta afféle szerzeményezési kiállításon. A másik, hogy emlékszo­bákat nyitott, ill. közreműködött ilyenek nyitásában: 1961-ben Pándy Lajosnak Leányfalun a művész képeiből és népművészeti gyűjteményéből és Bárczy János népművész kádármesternek Szentendrén a Vöröshadsereg úti házában. Az addig teljes melloztetesben részesült, 1953-tól 1960-ban bekövetkezett haláláig Szentendrén letelepült és a nyilvánosság keresése nélkül dol­gozott Boromisza Tibornak az 1962-ben a múzeumban rendezett kiállítását követően 1964-ben nyitott emlékszobát a művész Duna-parti lakásában. Hasonló céllal vásárolta meg Stéger Xavér Ferenc hagyatékát, az emlékszoba berendezésére azonban nem került sor. Ezeknek az emlék­szobáknak a létesítésében döntően közrejátszottak az idegenforgalmi szempontok is, ti. a las­san, de határozottan növekvő idegenforgalom érdekében dúsítani kellett a látnivalókat. A helyi lakosság szolgálatában a múzeum expanziós kiállítási és népművelési politikát valósított meg, kilépve az intézmény falai közül szentendrei gyárakban és üzemekben rendezett tárlatokat az akkor helyesnek látott népművelési elképzelések szerint. 1961-ben a „XVIII—XIX. századi szerb művészeti emlékek", 1962-ben a ,,Meumált bizánci énekeskódexek" bemutatásával a várostörténet és a városhoz kötődő, ill. köthető szerb kultúra eddig nem ismert értékei kaptak nyilvánosságot. A múzeum tevékenységében mutatkozó új vonások egyik eredője volt, hogy 1962 folyamán a Művelődésügyi Minisztérium főosztályától megyei felügyelet alá került a múzeum, s ettől több tere nyílott a helyi kezdeményezésnek, s több lehetősége volt a helyi érdeklődés megnyilvánulá­sának. Az ügynek személyi mozgatója Onódiné Deisinger Margit volt, aki 1961. október l-jén lépett az igazgatói státusból távozott Soproni Sándor helyébe és aki szétszórtságával, szertelen­ségével egyetemben igen nagy energiát áldozott a múzeumra, jóértelmű lokális szempontokat képviselt munkájában. Legfőbb feladatának a múzeumépület bővítését, az állandó kiállítások, így a régészeti mellett természettudományi, bizánci művészeti és képzőművészeti felállítását tekintette. Hat éven át keményen küzdött, kilincselt, terveket készíttetett, pénzt szerzett, míg­nem a bővítés ügye a magasabb régiókban, hivatali útvesztőkben elsikkadt, megfeneklett, a fedezetet másra fordították. Az általa elképzelt, kiállításaiban komplex lokális múzeum azóta sem jött létre Szentendrén. A hatvanas években gyakorlatilag kialakult profil szerint rendezte a múzeum az időszaki kiállításokat: a hangsúly a képzőművészeti bemutatókon volt. A megyei és szentendrei kollektív tárlatokat váltogatták az egyéni kiállítások: 1961-ben Deli Antal, 1962-ben Boromisza Tibor, Tor­nyai János. Ezek közé egy-egy politikai kiállítás illeszkedett, illetve néhány művelődési házi pro­filba tartozó ismeretterjesztő anyag. 1962-ben a „Dunakanyar a képzőművészetben", „Hódme­zővásárhelyi kerámia", 1963-ban a „Későbizánci művészet emlékei" с kiállítások jelentették a változatosságot, az eltérőt a gyakorlattól. Művészettörténeti szempontból az 1963. évi „Szentendrei festészet" című, Haulisch Lenke által rendezett kiállítás forgatta ki a kerékvágásból a megszokott gyakorlatot. Mi is történt tulaj­donképpen? Az éves munkarend és terv szerint készült az őszi tárlat, melynek kivételes jelentő­séget kölcsönzött, hogy a Szentendrei Festők Társasága megalakulásának 35 éves fennállása alkalmára tervezték. Haulisch a korábban általánosan bevált és elfogadott szokással szemben nemcsak a művésztelepiek és általuk tolerált, hozzájuk tartozónak ítélt festők műveit válogatta be a kiállításra és állította ki, hanem Ámos Imre, Bálint Endre, Bene Géza, Vajda Lajos stb. alko­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom