Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Bakonyvári M. Ágnes: Vác képzőművészete

befejezésében, amelyet bármely rituális esemény alkalmával látszólag passzív szemlélőként is tanúsít. Bakos pályája kezdetén portrékat készített. Mindig konkrét személyeket ábrázoló mellszobraival soha nem az azonosságra, hanem az igazságra, a személyiség szellemi képének jellemzésére törekszik. Komolyan foglalkoztatja a buszt és a posztamens kompozíciós problémája. Portré és torzó sajátos viszonyát példázza A zsidó menyasszony című gipsz domborműsorozat, amely a VI. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikái Biennale megosztott nagydíját kapta. A műalkotást felépítő elemeket Bakos önmagukon túlmutató jelként alkalmazza. A torzítás, a torzó, a töredék felhasználása szinte állandó lehetőségként van jelen a szobrászi módszerében, motívumvilágában. A rész mint az egész jele nem csupán egy-egy tárgy vagy figura esetében található meg az alkotásokon. A mű és környezete is mint rész az egészhez viszonyulnak egymáshoz. Az emberi szubjektumnak, fizikai és szellemi tevékenysége eredményeinek időbeli és térbeli meghatározottsága élményszerűen nyilatkozik meg a Történet című művön, melynek fabábui a Stúdió Galéria egész terét egyetlen kompozícióként töltötték be. Ezt a problémakört elemzi tovább Bakos Ildikó ikonjain. Az alkotó e hagyományos műfaj eredeti funkciójával ad hitelességet azoknak a gondolatoknak, melyeket e művei sugallnak. Eddigi pályáján állandóan foglalkoztatta az ember alkotta törvények és a természet törvényszerűségének, a mechanikus reakciónak és az elemi erejűnek a kapcsolata. Ezeknek az ember nembéli lényegét érintő kérdéseknek a korábbinál hangsúlyosabb felvetéséhez volt szükség egy olyan műfajra, melynek eleve jellemzője az ábrázolt és az ábrázolás közötti megegyezés hitelessége. Amint a görögkeleti egyház ikonjain a szentek és képeik közötti kapcsolatot hangsúlyozták, úgy Bakos ikonjai a személyek, majd helyzetek portréi után egy műfaj portréjában elképzelt és megvalósult értékek kapcsolatát keresik. A bizánci ikon esetében a kapcsolatot eleve adottnak tekintették. Bakos azonban formai megoldásaival az ábrázolt és az ábrázolás, az elgondolt és a megvalósult viszonyának sérüléseire utal. Vác művészeti életében, művészetpolitikájában a megújulást, a korszerűséget célzó új jelenségek is megtalálhatók. Állandó gyűjtemények kialakításával a nemzeti képzőművészet jelen és közelmúlt értékeinek őrzését, ébrentartását — mintegy szentendrei mintára, hagyományokra támaszkodva — kísérlik meg a város kulturális életének irányítói. Ezen a téren úttörő jelentőségű flincz Qyula festőművész alkotásainak állandó gyűjtemény formájában történő bemutatása. E célra a Városi Könyvtár Lőwy Sándor u. 16. sz. alatti egykori épületének átalakítását Szrogh György Ybl-díjas építész tervezte meg. A gyűjtemény 1983. április l-jén nyitotta meg kapuit. A gazdag életművet alkotó mester munkáiból nem egy tematikus, a pálya keresztmetszetét szemléltető anyag kerül itt bemutatásra. Hincz nem mindennapi gesztussal ajándékba adta Vác városának a kiállításon szereplő festményeket, grafikákat, plasztikákat. Ezek a művek szinte valamennyi pályaszakaszát felidézik: az 1920-as évek expresszionizmusáét, az 1930-as évek római iskolás próbálkozásait, a római hatás ettől eltérő megnyilatkozásait, a szociális témák iránti érzékenységet, a futurizmus, dadaizmus iránti vonzódást, de többségében a szürreális megfogalmazású valóságképeket a 60—70-es évekből. A XX. század első felében élő modern művészeti irányok egyedi összegzése a hinczi életmű. A magyar képzőművészet e korszakának reprezentánsa. A művek szín- és formavilágának, gondolati szférájának intenzitásai nem túl szerencsésen párosulnak a horizontálisan nem éppen nagy távlatú terekkel, még ha e tér vertikális nyitottsága oly megkapó építészeti megoldás is. A kiállítótérben kevés az összefüggő falfelület, sok a nyílászáró, mely megnehezíti a — Hincznél nem ritka — monumentális alkotások elhelyezését. A képzőművészettel való kapcsolattartásnak az új formája, az állandó gyűjtemény még 243