Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Novotny Tihamér: „Zászló, mint olyan szél lobogtat, mely nem fúj”

szép sikereket ért el. (Zárójelben meg kell jegyezzük, hogy a tagság fogalma a VLS esetében egészen laza, csak alkalmi kötöttségeket vállaló, szabad társulást jelentett: egy-egy kiállításon való részvétel tehát a „pince" szellemiségéből való részesedéssel volt egyenlő. Ezért olyan nehéz egy konkrét tagságot megneveznünk a VLS esetében! Talán nincs is erre szükség. Viszont meg­említhetnénk még azokat a kiállítókat, csoportokat és személyeket, akik tevékenységükkel beil­leszkedtek a „pince" kísérletező kedvű, közvetlen stílusú, plebejus-művészeti hangulatú, gát­lástalan közegébe: így a filmes-fotós alkotókat (Flesch Bálint, Szerencsés János, Pácser Attila, Haris László, Szemadám György), a „Rabinext Stúdiót", a „Hejettes Szomjazok" csoportját, a Magyar Képzőművészeti Főiskola akkori hallgatói közül néhányat (Szirtes János, Roskó Gábor, Gábor Áron, Révész László, Böröcz András), az erdélyi Marosvásárhelyről áttelepült képzőművé­szeket (Garda Aladár, Szörtsey Gábor, Krizbai Sándor, Borgó György Csaba), az aacheni és a bielefeldi művészek csoportját, vagy akár a Bizottság zenekarral érintkező és az akciókon részt vevő zenészeket (Huszthy Ádám, Waszlauik Miklós, Horányi Sándor, Szulouszky István, Kukta Erzsébet (KOKÓ)). A társaság máig kitartó gerincét fölvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába, s 1977-ben a leninvárosi TVK üzemében készített kísérleti műanyag szobraik kiállításával már méltán keltettek nagy feltűnést és váltottak ki elismerést a hivatalos fórumoknál is. (A Kísérleti Műhely résztvevői: Bernáth(y), Bukta, Holdas, Lugossy, Matyófalvi, Aknay, Bereznai, Zámbó.) A beérkezés, a sikerek azonban — mondhatnánk: törvényszerűen — fellazították és más­más irányba terelték a társaság művészeit. Az egyébként 1971 óta különféle felállásban és neve­ken zenélő-„fellépő" szűkebb tagság (Lengő Musztáng, Frenetikus Variációk, Kolosszális Variáci­ók, INAS (Intuitív, Asszociatív Hangterápiák], Wirga Dezső és Kisegyüttese, Rex Jazz, Scőd (Csőd], Wahom András és Népizenekara, Mágikus Mészárszék) 1980-tól Bumeráng Bumeráng Buddha Bigband névre hallgató együttese átalakult Bizottsággá, s országosan ismert szabadi­dős zenekarrá „erősült". A VLS névleg ugyan átmenetileg föloszlott, hiszen a mozgalom legaktívabb szárnya (ef. Zámbó, fe. Lugossy, Wahom, Bernáth(y)) a zenei-képzőművészeti-filmes „new-wave" irányában kötötte le energiáit, de azért a Pince működött. Sőt 1984—85-ben a Pinceműhelyt a konstruktív indíttatású Aknay János szervezte. így a geometrikus, a minimál-koncept- és a gesztusfestésze­tet ötvöző Gubis Mihály és újabban a „neo-geo" művészet szimbolikus válfaja felé tendáló Be­reznai Péter és később más meghívott „elvont" művészek csatlakozásával (Krizbai Sándor, György Csaba (Borgó), Kis Tóth Ferenc, Vincze Ottó) a VLS-ben mindig is jelen lévő absztrakt vonal megerősödött, és egyenrangú társává vált a vajdás mozgalom hőskorára jellemző neo­dada, új realista, Fluxus, koncept jellegű törekvéseknek. Jelen pillanatban ez a megerősödött, kiérlelt absztrakt szárny majdnemhogy a legfőbb motorja az újjáéledő vajdás tevékenységnek. Ez az Új Vegyes kiállítás tehát már része volt annak a tágabb értelemben vett nemzetközi és a szűkebb értelemben felfogható hazai képzőművészeti erjedésnek és átstrukturálódó folya­matnak, amelyet legközismertebb nevén „új szenzibilitásnak", vagy más fogalmakat használva, posztmodernnek, transzavantgárdnak, új festészetnek, radikal eklektikának, szubjektív histo­rizmusnak, „heftige Malerei'-nek stb., s ezen belül posztgeometriának keresztelt el a szakma. Az 1986-os esztendőben egyébként három számottevő, az új helyzetre tudatosan reagáló képzőművészeti megmozdulás szerveződött Magyarországon: az Eklektika '85 — amely egy 1981-ben kibontakozó és '83-ban már mérhető budapesti, irányjelző mozgalom része volt —, a Székesfehérvárott megrendezett „Idézőjelben" és a Szentendrén bemutatott, már említett Új Vegyes című kiállításokról van szó. A hozzánk eljutó külföldi katalógusok és kiállítások ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, ez a három tárlat stílusában és tematikájában kiegészítette egymást, de még így sem tudott 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom