Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Novotny Tihamér: „Zászló, mint olyan szél lobogtat, mely nem fúj”

MOVOTNY TIHAMÉR: „ZASZLO, MIT OLYAN SZEL LOBOGTAT, MELY NEM FÚJ" (Előtanulmány egy majdan megírandó nagy témához, amely a szentendrei Vajda Lajos Stúdióról szól) Mottó: „Mi volt tehát a VLS?: Egy duzzadó púp a tengeren. Egy tűsarkú sebességváltó a Duna menti fövényen. Egy sugárvető légkalapács az aszfaltvörös égen. Egy egyedülálló szabadidős Atlantisz, melynek gólyalába púpot nyomott a Föld másik oldalán.« „Mi most az Uj Vegyes?: Tulajdonképpen a VLS-t felújító lépésnek tekinthetjük, ahol valószínűleg az eddigieknél nagyobb szerephez jutnak az autonóm, a »plasztikai momentum-teremtő« műalkotások és a »személyes megnyilatkozást tolmácsoló" festmények." (Részletek az Új Vegyes című kiállítás megnyitó szövegéből, Szentendrei Képtár, 1986.) A Vajda Lajos Stúdió és az Új Vegyes (A csapatépitkezések és az egyéni teljesítmények) 1986 nyarán nyílt meg Szentendrén, a Ferenczy Múzeum Képtárában az Új Vegyes című kiállítás. A tárlaton szereplő művészek egy része alapító tagja volt az 1972 őszén hivatalosan is megalakuló szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak (Aknay János, fe. Lugossy László, ef. Zámbó István), másik része pedig később kapcsolódott be a kizárólag autodidaktákat tömörítő alkotók munkájába (Balogh István Vilmos, Bereznai Péter, Gubis Mihály, Győrffy Sándor, Imreh Tibor, Lois Viktor, Selényi Károly István, Tóth István). (Személyi ellentétek miatt néhány igen kvalitásos művész nem vett részt ezen a megújulni kívánó kiállításon: Wahom András (outsider alapító tag), Bukta Imre, Agócs Attila, Holdas György (alapító tag) és Matyófalvi Gábor (alapító tag).) A történet azonban nem 1986-ban, hanem 1967-ben kezdődött. S ha híven és hűen akarjuk tolmácsolni a vajdás fejleményeket, fel kell hagynunk a túlságosan szakszerű összefoglalással; 177