Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Lóska Lajos: Művészet az átmeneti korban. Festészet, grafika 1968–1988

szájú, szürreális-abszurd rajzaira, melyeket egyéni stílus és a társadalmi-politikai kérdések iránti érzékenység jellemez. Az 1977-es Stúdió-tárlaton szerepelt A miniszter fekete Mercedesé elhalad az 1124-es italbolt előtt című rajza. Két világot állít egymással szembe rajta a művész: a mindenható állami funkcionáriusokét és az italbolt előtt álló kisemberekét, lumpenekét. így nem csoda, hogy az akkori kulturális miniszterhelyettes szemlét tartva az éppen elkészült, nyitás előtti kiállításon, levetette a falról a munkát. A kritikus felhangot és az extravaganciát az évek folyamán az egyre mélyülő rajztudás és a sajátos komponálásmód — ami tudatos dekomponáltságot jelent — hitelesíti (A koncert után a zenész csak áll, 1984). Festeni következetesen Wahorn csak 1985-től fest. Képei stílusát — mint már korábban grafikáiét is — egyaránt jellemzi a gyerekrajzok naiv őszintesége és szókimondása, valamint a graffitik vaskos lényeglátása. Ő maga így jellemzi művészetét: „nincsenek sem szín, sem kompozíciós problémáim. Az esztétika nem érdekel, a képet nem azért festem, hogy műalkotást hozzak létre, hanem azért, hogy ne legyek egyedül. Tárgyiasítom az érzéseimet, a gondolataimat. Ezen kívül csak arra ügyelek, hogy munkáim érthetőek legyenek." A 80-as évek második felében — bár korábbi alkotásaira sem hatottak a művészetünkben meglévő erős konceptuális áramlatok — festészetét a harsogó színek, a grafitti formák, a nagy méretek jellemzik (Jézus és tanítványai, 1986). ef. Zámbó István

10 festői stílusát, a klasszikus szürrealista, de még erőteljesebben a popart — pl. Derek Boshier — kifejezésmódja határozza meg. ef. Zámbó 1968 óta foglalkozik képzőművészettel, de az ő tevékenysége is inkább csak az évtized második felére válik ismertté: első önálló kiállítását 1976-ban rendezi Szentendrén. Festészetének a jó értelemben vett amatőrség, a vidám színek és a bombasztikus ötletek, a kommersszé vált szimbólumok újraértelmezése, felfrissítése a sajátja. Számos munkáján megtalálható például a piros-fehér sorompó, a pirosfehér pettyes labda, a lábszárcsont, a zászló. E motívumok gyökereit nem nehéz fellelni a szubkultúrában, a falfirkák világában (Szerelem, élet, halál, 1980). Találóan nevezi P. Szabó Ernő a művésznek a 80-as évek elején kiteljesedő stílusát a „színes képek korszakának", ami a popart és a szürrealizmus elemeinek újraértelmezésére épül, és ami jelenleg is tart (Alvó vulkán, 1986). Igen szerteágazó fe. Lugossy Lászlónak, a Vajda Lajos Stúdió egyik alapító tagjának a tevékenysége. A képzőművészet mellett irodalommal és zenével — tagja volt a Bizottság együttesnek — is foglalkozik. Tekintélyes performance művész. A 60-as évek végén indult pályája, de művészete a 70-es évek második felétől vált ismertté. Első önálló tárlata 1980-ban került megrendezésre a Vajda Lajos Stúdió pincéjében. Munkásságát egyfajta vállalt dilettantizmus jellemzi (minden profi művész manipulált). Performance-ainak jellegét a történelem előtti korok mitikus ösztönvilága, animalizmusa, valamint a fogyasztói kultúrák banalitásának a bemutatása határozza meg. Az elmúlt évtized közepén debütáló Bukta Imre

11 általa „mezőgazdasági művészetnek" nevezett tevékenysége olyan karakteres és sikeres — elég csak az 1989-es Velencei Biennalen való szereplésére utalni —, hogy részletesebb bemutatást igényel. Bukta tematikáját és formavilágát nézve lokális motívumokat használ, de ezekből egyetemes érvényű művészetet sikerült teremtenie. Pályára kerülésekor — a hetvenes évek második felében — a koncept és a minimai tendenciák voltak meghatározóak a modern magyar művészetben. Az alkotó ismerte az új irányzatokat, némi hasonlóság fel is fedezhető korai grafikáinak formavilága és a land art között. De ez a rokonság elsősorban a téma azonosságból — pl. felülről ábrázolt búzamező, melynek aratását már megkezdték a gépek — fakad, számára a forma csak keret, hiszen művészetét a vidéki em159