Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kovács Gyula: Szentendrei szobrászok

egyik oldalon Achilleusz, a másikon Hector. A trójai háború történetének két ága, medre. E Homérosz-fej két szemgödre a nagy idő elevenségéig mélyül, ahol a dicsőségért küzdő emberek csatája s az elfogult istenek harca történik. Több példányt, több változatot készített Papachristos ebből a művéből. Az elsőt 1964-ben, a következő években még 18 db-ot, s mindegyikben fellelhetők a nagy gondolat érintettségének nyomai. Későbbi munkáiban már nem találkozhatunk a megérintettségnek ilyen fokú jeleivel. A Homérosz-fejben nyilvánul meg leggörögebb görögsége és egyben a legmagyarabb magyarsága. Papachristos Andreas a művészet dolgait intéző hatóságokkal elfogadtatta önmagát, mint egyenesen a végleges anyagba dolgozó szobrászt. Megtakarítja így a szoborterv elfogadása után a szoborváz-készítést, az agyagba mintázás gondját, a gipszminta készítését, amiről a formákat átpontozva kőbe faragja a kőfaragó a szobrot. Mindeme közvetítő anyagokat és eljárásokat kiiktatván, egyenesen a követ veszi célba munkálkodásával, ezért termékeny szobrász. Kisebbnagyobb megszakításokkal bár, de lendületesen dolgozik. Különböző márványok, a bolgár vraca kő, a hazai mészkövek: süttői, kalászi — használatos anyagai. 1972-ben a Stúdió Galériában rendezett kiállításán fából készített szoborsorozattal is szerepelt. Mindezek szentendrei műtermében találhatók kisebb méretű kőszobrai társaságában, amelyek közül a már nagyobbacskák a műterme előtt sövénnyel kerített térségben sorakoznak, részben nagyobb méretű szobrainak kisebb változatai ezek, részben pedig végtagok nélküli, ám telt idomú női torzók. E kis művek nagy száma is tanúsítja Papachristos szorgalmát, meg az is, hogy közel 30 db nagyméretű maga faragta kőszobra áll az országban. Ezek alapján mi is akként értékelhetjük őt, amiként ő is vélekedett önmagáról a Magyar Televízióban, hogy ahhoz a követ nyüvő Kikládok kis emberéhez hasonlatos ő, akiről André Malraux ír az Obszidián fej című művében. Folyamatos alkotó erővel faraga, alakítja a követ, amelyből női testi formák gömbölyödnek elő, férfiszemek örömére. Női aktszobrok, torzók, háromgráciák jelzik Papachristos szobrászata érzékiségének hányadosát. Hogy ez a hányados mégsem olyan magas, mint gondolhatnánk, annak az a meglepő oka, hogy a görög Papachristos gyakorlatilag Borsos Miklós pannon fönséggel nemesített hellenisztikus szobrászatából merítette a maga használatos hellenizmusát. Borsos mester művészetének szellemvilága pedig nem szenvedheti az alacsonyrendű testiséget. Akik megkísérelték követni művészetét, a hozzá vezető ösvényt is csak az ő szellemvilága fényének megvilágításában láthatták. Ezért Papachristos java műveiben az érzékiséget tiszta formák takarják. Egyezség született a görög és a magyar állam között, hogy az itt élő görögök szabadon válasszák állampolgárságukat. Papachristos visszaköltözött Görögországba. Műtermét és munkavállalási jogát Magyarországon megtartotta. A nyarakat szentendrei műtermében tölti, s a Kikládok kis embereként a hatalmas kövekből egyre kevesebbet farag le, hogy nagyméretű női combok, mellek maradjanak meg a szoborban, de ezek a nagy formák sem nevezhetők már érzékieknek. Szentirmai Zoltán Budapesten született, ott végezte a Képzőművészeti Főiskolát Somogyi József tanítványaként. Budapesten kezdődött művészetének kibontakozása is. Hegedűs lány című bronzszobra Csongrádon áll, Petőfi egész alakos ugyancsak bronzanyagú szobra pedig Komlón. Kőből faragott szobrai: Semmelweis-emlékoszlop — Harta, Jurisics-portré — Kőszeg, Szőlőprés — Nagyréde. Pest megyében és Szentendrén nincs köztéren felállított munkája. Elsőként a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításain tűntek fel feszesen tektonizált, kubisztikus és a bronzanyag fényes színhatásait is alkalmazó érmei. Láthatóan azt a hatást szándékozott tovább fokozni, amelyet Asszonyi Tamás érmei rendükkel és precizitásukkal teremtettek akkoriban. A különbség érméik között az a tény, hogy Szentirmai akkor még bízott a bronzanyag saját szépségében s a fényhatásokban, amelyeknek alkalmazásában nem mérsékelte ön137