Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kovács Gyula: Szentendrei szobrászok
dolgoznak. A szentendrei szobrászok egyetlen közös vállalkozása a Szentendrei Eremművészek kiállítás volt a 70-es években, amely vándorkiállításként Asszonyi Tamás, Csikszentmihályi Róbert és Ligeti Erika érmeit mutatta be az ország déli, keleti és északi részében. E kiállítás érdekességét az a markáns különbözőség mutatta, ahogyan a három résztvevő külön-külön a maga módján értelmezte a műfajt. Ez a vándorkiállítás igazából közönségtoborzó volt és nem is eredménytelen. Egy-egy művészi műfaj egyéni értelmezése kinyitja az ajtót az egyéni stílus előtt is. A szobrászműfaj egyéni értelmezései szerencsés helyzetet teremtettek Szentendrén. A különböző törekvésű alkotók valójában kiegészítik egymást, s különböző igényeket teljesítenek. Rózsa Péter politikai emlékműveket készít legszívesebben, van is hozzá ereje, dekoratív készsége, lendülete. Eszmét szolgáló művész, feladatteljesítő szobrász. Nagyméretű köztéri szobrait, középületek falára került szintén nagyméretű fémlemez domborműveit értékelvén, a geometrikus absztrakt stílusirányzat körébe sorolhatnánk munkásságát. De ő nem a formai törekvések irányából érkezett absztrakt értékeket is felhasználó művei ilyetén kialakításához. A munkásmozgalom jelképei: csillag, sarló, kalapács, címer stb. maguk is absztrakt formákból épültek. Ezeknek nem pusztán csak megismétlő ábrázolásai a geometria tárgykörébe vonzották Rózsa Péter érzelmi világát. Az ő jelképábrázolásai e formarendbe ágyazottak tehát, és a jelképeknek aurát kölcsönöz a szobrász érzelemvilága, hite a munkásmozgalom eszméinek győzelmében. Szándékoltan avagy talán szándéktalanul is Rózsa Péter műveivel az aktivistáknak a fővonalakat kereső, az eltérítő esetleges részleteket figyelmen kívül hagyó, nagy vonalakban látó művészetéhez kapcsolódik. Kifejezve ezzel korunk tisztán látni akarásának vágyát, s a haladni akaró emberiség cselekvésigényét. Az országban 15, Pest megyében 9, Szentendrén 3 Rózsa Péter készítette szobor áll. 1987-ben Szentendrén az MSZMP székháza mellett állították fel Rózsa Péter Marxemlékművét, amely formai rendjével jól alkalmazkodik az új épület tektonikájához, ugyanakkor meggyőző erővel fogalmazta meg e művében a benne élő Marx-képet. Müve nem szokványos Marx-ábrázolás. Kő, fa, bronz, ólom vagy más fémek azok az anyagok, amelyekkel Rajki László szobrászatát megvalósítja. Velük vagy általuk legyen a szobor? Szolga legyen az anyag vagy megértett társ az elkészült mű jelentésében? Ezeket a kérdéseket kell magunknak is átéreznünk, hogy a maguk valóságában értékeljük Rajki László szobrait. Mert Rajki bízik az anyagokban, az anyag saját jelentésének létezésében. Olyannyira, hogy sokszor a maga érzéseit, észleleteit az anyag jelentése mögé rendeli. Anyagtisztelő köves szobrászokkal megesik olykor, hogy félnek elrontani a követ, mert a túlságosan egzakt kemény, éles forma neutralizálhatja ezt az anyagot. Bár Rajki László jól megalapozott szobrász szakmai ismeretekkel rendelkezik, mégis feltámadnak benne a kétségek, alkalmazza-e ezeket az ismereteit konzekvensen minden szobra készülésekor. Nem nemesebb rendnek szolgál-e akkor, ha csak kibontja amorf burkából az anyagot, hogy megmutatkozhassanak önnön szépségei. Bonyolult formaviszonylatok, rendszerek hordozása helyett elég lenne, ha csak egyetlen általa is szívesen viselt érzést hirdetne az anyag: az öröm, az ünnep érzését. Mint ahogy ez az 1985-ben Pilisszántón felállított emlékművén oly remekül sikerült. A pilisszántói emlékmű a környező hegyekével egyanyagú mészkő. A körülvevő közeg anyagából artikulálódott tehát ez a mű olyan szerencsésen, hogy a közeg is jelentést kap általa, s a völgyben fekvő településre érkező napfények oly érvényes létezővé alakítják az emlékművet, mint amilyenek a falut környező hegyek. A természeti és az emberi rend egyféle harmonikus egyezé130
