Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)
3. Újdonnan új litánia azon asszonyokról, kik minden gonoszságnak és rossz erkölcsnek alája vannak vettetve. 4. Az asszonyoknak privilégiumok, amely kiadatott a Fecsegő Várnak lármapiacán a mosóháznak hatodik deszkája előtt. 5. Nevezetes és kedvderítő meglepetés, amelyben a nagyérdemű közönségnek csupáncsak egyetlenegy, igen szerencsés tagja részesül. Belépőjegy és menyasszonytánc nincs! Játszó személyek a Szentendrei Teátrum színészei. A régi versezeteket összeszerkesztette: Békés István." Az 1972. július 21, 22, 23, 27, 28, 29, 30-i teátrumi előadások előtt pedig „XVUI— XIX. századbeli Magyar vásári komédiák Szentendre város főterén minden arra járó érdemes közönségnek ingyen előadattatnak. 1. Eredeti színes képek mutogatásával: Gulás Miska és Káposzta Sári érzékeny históriája. 2. A vérpohár avagy a rang áldozatja. Néma ábrázolat 12 jelenésben kíntorna kísérete mellett. 3. Az elátkozott malom, vagy hogyan győzi le Vitéz László a gonosz szellemeket. 4. A farsangban szerencsét és örömöt talált bús és édes leányzó. Pajzán ének 1754-ből. 5 .Nevezetes és kedvderítő meglepetés, amelyben a nagyérdemű közönségnek csupáncsak egyetlenegy, igen szerencsés tagja részesül. Belépődíj és kalapozás nincs! Játszó személyek: a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói és ifj. Kemény Henrik bábos-mester, a Népművészet mestere. A régi versezeteket összeszerkesztette: Békés István." Az előadások napján sűrített HÉV-járatokat indítottak Budapest és Szentendre közt. A jegyeket Budapesten a Nemzeti Színház Szervezési Osztályán, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál, a Színházak Központi Jegyirodáján, az Expressz Ifjúsági Utazási Irodában, a Cooptourist Utazási Irodában, a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóságon, az IBUSZirodában, vidéken az Expressz-, IBUSZ- és Cooptourist kirendeltségeken árusították. Ilyen szervezőmunka mellett szinte természetes, hogy az 1972-es előadások is telt házzal mentek, sőt esetenként pótszékekről kellett gondoskodni. „Előadásaink nagyobb része változatlanul népünnepélyszintű hangulatban zajlott le. Az utolsó napi Előjátékot több mint ezer ember állta végig, az utolsó Com/co-előadáson hozzávetőlegesen 200 nézővel volt több, mint amennyi helyünk összesen van a nézőtéren" — számol be a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága előtt Békés András művészeti vezető az 1972-es évadról szeptember 10-én kelt levelében. Kerényi Imre, a szentendrei játékok későbbi rendezője, öt év távlatából így írt az 1972-es évadról: ,,A Teátrum az első négy év leforgása alatt repertoár-színházzá alakult át. Több néző óhajtotta látni a nagy sikerű Comicót, mint ahány jeggyel a Teátrum szolgálni tudott, ugyanakkor azonban ugyanazon a színpadon más jelentős produkciók is színre kerültek. A színház sajátossága, hogy új és új produkciókban folyamatosan megújítsa önmagát, a közönség sajátossága az, hogy semmi jóról nem akar lemaradni. így jött létre a jobb színházainkat jellemző művészi túltermelési válság. Az egy játszási helyen működő Teátrum kinőtte önmagát. ' ^ 1972-re, a negyedik évadra már kialakultak, szinte megszokottá váltak a helyi lakosság számára azok a korlátozások, melyeket a játéknapokon feltétlenül alkalmazni kellett: A főtéren lakók csak házaik hátsó bejáratán közlekedhettek, a főtérre néző szobákban csak korlátozottan világíthattak, az előadás alatt nem rádiózhattak, néhány szobát, utcai ablakot a szereplők rendelkezésére kellett bocsátaniok. A Ferenczy Múzeum folyosóját, udvarát, néhány helyiségét, az Alkotmány utcai iskola tantermeit ideiglenesen öltözővé, a színészek tartózkodási helyévé alakították. A főtéri üzletek csak este 7 óráig tarthattak nyitva, nem 610
