Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)
dekkel és másokkal. így Szegedi Wittenbergben sem három évet töltött, hanem csak felet, mert Cruciger Gáspár rektor, akitől bizonyítványt kapott, ez év nyarán másnak adta át hivatalát. Azonban ebben a félévben Luther és különösen Germania praeceptora, Melanchton Fülöp igen kedves tanítványa. Hazajőve szinte évenként máshol találjuk, így Csanádon (Földváry László szerint Thasnádon), Gyulán, Cegléden, Makón majd 1548-ban Temesváron. Ceglédi évét Gyalui Torda Zsimond 1546-os Melanchtonhoz írt levele is említi: „Stephanus Zegedinus qui aliquandiu Witebergae bonis artibus operám navavit, concionatur in oppido Ziglet, quod odto millariis infra Budám Turcae tenent." Újabb kérdőjel Szegedi életrajzában a toronyi zsinat, mely állítólag püspökké tette. Különösen fájlalta Szegedi Kis azt a csapást, hogy amkikor Perusics Gáspár, Fráter György sógora Csanádról elűzte, nemcsak félholtra verték, hanem „200 darab könyvét tőle elvették, ... a kapitány patkós csizmájával kíméletlenül megtapodta,... egyedül csak az életét hagyta meg." Élete ezután sem lett könnyebb, Temesvárról Losonczi István kergette el, Békésről ugyancsak Losonczi emberei űzték el, úgy kellett fogságból elmenekülnie. Ezután került a Dunántúlra, az ott lelkészkedő Sztárai Mihály oldalára. „Sztárai buzdítására végre beleegyezett lelkésszé leendő felszentelésébe... ekkor letette azt a tudománya és munkája által megérdemelt szép nevet, amelyen őt mesternek nevezték; ettől fogva doktornak neveztetett és az egész Baranya fősuperintendensévé választatott". Pályája állomásai itt Laskó és Kálmáncsa, gyakran átjárt prédikálni Szigetvárra Horváth Márk kapitány kérésére. 23 Újabb megpróbáltatásának is ezt hozták fel ürügyéül. 1561-ben az új pécsi bég, mivel vajdája megajándékozásával nem igyekeztek, különösen Fúria Albert tőzsér sugallatára Szegedi Kist kémkedéssel vádolta. Perviz vajda hónapokon át kegyetlenkedett vele, majd az értékes rabot magával vitte a szolnoki fogságba. Szolnokon látta először Mező Ferenc és felesége a rab Szegedit, „méltatlan sorsát, hosszú szakállát és a tömlöcznek iszonyatos undokságát". Újra hírt hozott Szegediről „Daróczi Márton, egy kevi polgár, történetesen Szolnokon járván" elmondva, hogy a doktor „egyedül csak Ferencnek közbenjárása útján nyerheti vissza előbbi szabadságát, mivel... a keresztyének között nála meghittebb alig van más valaki a pogány parancsnok előtt." „Mezőnek kezessége mellett" Szegedi Kis szabaddá vált. Duskás Ferenc debreceni polgár szabadon bocsátásakor kocsiján körülvitte a szomszéd városokba, „Ott több mint 200 forintot gyűjtvén a váltságdíj fedezésére", adakoztak a kálmáncsaiak, így „körülbelől 800 forint Mező Ferencnek megtéríttetett". 24 A szabaddá vált prédikátor, miután mostohalányát Kálmáncsán férjhez adta, „egész családjával Kevibe vitetett, állandó lakóhelyére, az 1563. évben". Kik vették körül Ráckevén a nagy hírű írót? Közülük néhányat Skaricza is említ. Dezső Bálint az egyik „aki különben némi jártassággal bírt a latin tudományokban", Ráckeve egyik elöljárója. Vagyonát öccsére, Gáspárra hagyta, „aki polgártársai között leginkább a deáki tudományokban kiváló ember volt". Literátus Pál, neve is tanultságát jelzi, „akinél senki sem viseltetett barátságosabb indulattal Szegedi iránt" ismét Szabó Kelemen, aki Skariczát tréfásan Szegedi Kis atyjának nevezte, miután az kimentette mesterét a vízből, ekkor nagyon sokan látogatták Szegedit a polgárok, de leginkább Szabó Kelemen és Literátus Pál. Szegedi ragaszkodó híve lehetett a kiszabadítását sürgető Daróczi Márton és Keszi György tekintélyes polgár, akihez Kevi égésekor Skaricza mestere ingóságát hordta. Házánál találkozott Szegedi Perviz vajdával, akit Skaricza novellisztikus előadása szerint „éjjel szörnyű látományok gyötörtek." Név szerint ismerjük még Szegedi ráckevei barátai közül Bornemissza Andrást és Paksi Mihály bírót, ők a város elöljárói 1572-ben. E körhöz tartoztak Kádas Péter polgár és veje, Paksi Imre, akiket ifjabb Szegedi Kis István nekik ajánlván a Speculum Pontificorum Romanorumot, az előszóban említ. 25 Barbatulus (Szakáll?) István, az iskola rektorát elbocsátották, mivel nem felelt meg a gyülekezet várakozásának. Utóda Szebeni János „aki a dialecticában és a görög tudományokban nagy jártássággal bírt". „Ez a férfiú is kiváló zeneértő volt,... néha-néha vacsoránál... az ifjabb Szebeni énekelte az altot, Szegedi atya pedig a basszust" Szebeni távozásá13
