Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Petőfi családja

György, Holicsról származott oda a Rákóczi-szabadságharc idején. Fia János és unokája a Ruttkay család lubinai és botfalui birtokán ispán az 1750-es években. A nyitrai levéltárban található, 1768. július 21-én kelt tanúvallomás tisztázza leszármazásukat.

u Ugyanabban az időben, a Kajáiról származó másik nemes Petrovics családnak, mely 1667-ben kapta nemességét, s Réthei Prikkel Petőfi ősének tartotta, két tagja: Márton és János Lubinán molnár.

12 És végül Petrech György vagyóci liber Lubinán kerül összeírásra 1715-ben. A nemes Petrovicsok genealógiáját azért kutattuk fel, mert ma is makacsul tartja magát az a téves állítás, hogy Petőfi a kajali nemes Petrovics családból származik. II. Az anyai ősök bölcsője Turóc a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéi közé tartozott. Hatalmas hegyekkel koszorúzott völgy. Földművelésre csak a síkság alkalmas, a hegyek oldalán havasi legelők, erdők váltakoznak. Földesurai a középkortól a Forgách család ősei, a mohácsi vész utáni évszázadoktól kezdve a Révay család. Közülük legnevezetesebb REVAY Péter, Turóc grófja, királyi kancellár, koronaőr; nemcsak őrzője, de első leírója is a koronázási ékszereknek.

1 Révay Péter 1618-ban Assakürt kastély jószágának gondozásáért Oszlány mezőváros porcióját Hrusz Máténak adta szolgálata megfogyatkozása miatt. Ennek a Révay-örökös Géczy János ellentmondott, a pozsonyi kamarán keresztül a királyhoz fordult panaszával.

2 Hrusz Máté utódai Necpál közelében, Blatnicán, Laszkáron éltek a XVII. század végén. Ugyanakkor a megye déli felében a családnak jobbágyi ága Liesnóban és a szomszédos falvakban található. Turóc megye lakói, távol a hódoltságtól, meglehetős nyugalomban éltek, a családokat nem pusztította betegség, sem ellenség. Annak ellenére, hogy a megye ritkán lakott volt, már abban az időben is egyes családok rajokat bocsátottak ki pátriájukból. Ez tapasztalható a Liesnón élő Hrusz családnál; előbb Tótprónán és Kelemenfalván bírnak jobbágytelkeket, majd áttérve iparos foglalkozásra, a megye nagyobb mezővárosaiba vándorolnak a foglalkozásuk révén jobb megélhetést remélve, így jutnak el Mosócra és Necpálra. Idevándorlásuk Liesnóról és Kelemenfal várói évtizedeken keresztül folytatódott.

3 A legkorábbi urbáriális összeírásukat 1679-ből ismerjük. Révay-örökös Garamvölgyi Géczy István felesége Bán Éva asszonynak adóznak Liesnón tízen. Ezek közül egyik Hrusz János egész házhelyes jobbágy, másik kettő Hrusz Mihály és Sámuel egyházhelyesek, „ezek tartoznak ekével és egyéb mindenféle munkával az Tót Prónai Curiához, azonkívül minden házhelyes tartozik hat-hat forinttal; az kit Karácson napján tartoznak megadni, továbbá négy korecs zabot: egy-egy tyúkot konyhára." A másik tótprónai földesúr Beniczky Sándor. Neki mindössze egy jobbágya és zsellérje élt Tótprónán, kettő pedig Liesnón adózott. Tótprónai jobbágya Hrusz János félhelyes. „Esztendeig fizet 12 ft. azonkívül tartozik esztendőnként két korecs zabbal, egy tikkal, azonkívül minden munkára egy-egy munkással, továbbá minden munkára avagy szántásra egy napi ekével való szántással szolgál." Liesnón Hrusz Jónás és Dániel „az kik egész ház helyt bírnak, fizetnek 14 ft. azonkívül hasonlóképpen szolgálnak az mint felyül írt Hrusz János és adóznak is." Öt évvel később, 1684-ben annyiban változik urbáriumjuk, hogy fizetéskötelezettségeik pénzben 5 ft. polturában. Tótprónán Hrusz János mellett új névként feltűnik Hrusz Tamás. Mindkettő zsellértelkesnek minősül.

4 Dikális összeírás készül 1689-ben, Liesnón Hrusz Sámuel és Mihály esküdtek meg123