Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

vádakkal illetve, zsarnokok, sodomiták, atheusok a törökök cselédei stb... Csípős epi­grammákat közöl a pápákról, így hármat Ulrich von Huttentől, egyet pedig (a legborsosab­bak közül) Janus Pannoniustól. Számos latin epigrammát írva, egyben a pápákat Krisztus­sal hasonlítja össze. Ilyen sorok találhatók benne: Christus régna fugit: sed vi Papa subjugit reges. Spinosam Christus triplicem gerit ille Coronam. Obluit ille pedes: Reges his oscula praebent Pauper erat Christus: auri hic odoré tabescit Pace venit Christus: venit hic radiantibus armis. Christus mansvetus venit: venit ille spuerbus stb... tehát Krisztus menekült a hatalomtól, megmosta mások lábait, szegény volt, békét hozott, szelíd volt, a pápa leigázza a királyokat, hármas koronát hord, lábát csókra nyújtja, az arany bűzét árasztja stb. A reformáció támadó korszakának tanításai hangzanak Szegedi Kis művéből, melyből lépten-nyomon kicsillan a szerző humanista műveltsége, amikor is Hie­ronimo Balbit (II. Gyula pápa és Szent Péter beszélgetése), Janus Pannonius, Petrarca stb. alakját idézi. Ha felvillan is előttünk a teológia súlyos fedőköpenye alól a humanista, Szegedi Kist magyar íróvá énekei formálják. HORVÁTH János a következőket írja: 32 „Tisztábban iro­dalmi érdekűek magyar énekei. Öt éneke olvasható Szegedi Gergely, Huszár Gál és Borne­misza énekeskönyveiben, s legtöbbjüket a következő két századéi is átvették, egyet pünkös­di énekként a református gyülekezetekben máig énekelnek. Egy kivételével már mérsékelt terjedelmük megkülönbözteti őket korukbeli terjengős szerkezetben társaiktól: azaz egy pedig mind mostanig egyik legsúlyosabb költői emléke e nehéz időknek." Az újabb iroda­lomtörténeti kutatás éppen erről a versről, a Szánja az úristen híveinek romlását kezdetűről mutatta ki, hogy Szegedi Kis István nem írhatta, többek közt éppen azért, amire Horváth János-idézetünk is utal, mert ő sohasem részletez, költészetéből hiányoznak az epikai jelle­gű mozzanatok. Ugyanakkor ez a siralmas ének-típus jellemző Szegedi Gergely munkássá­gára, a vers, mint VARJAS Béla írja, ,,a nemzetpusztító hordák kegyetlenkedéseinek ször­nyű képével, egy Szegedi Kis Istvántól alapvetően elütő énekszerző egyéniség nagyformátumú alkotása." Az énekeskönyv-összeállító Szegedi Gergely ekkor 1566 máju­sában Egerben élt, közel a tatárok felvidéki kegyetlenkedéseihez. Ezt figyelhette nehéz szívvel, mint ez a versből is kiderül (SZEGEDI FECIT ÉGRE IN MENSE MAII), Szegedi Kis István, akinek a textológiai hagyomány Toldy Ferenc óta a verset tulajdonítja, ilyentájt éppen Skaricza társaságában a Baranya megyei Decsre látogatott, hogy Eszéki Istvánt és Veresmarti ülés püspököt összebékítse. így a verset, melyről Arany A magyar nemzeti vers­idomról szólva úgy nyilatkozik, hogy „tisztán magyar ütemekre oszlik, s melynek dallamát is jól ismerem" el kell vennünk a Szegedi Kis-művek sorából. 33 így is marad Szegedi Kis versei között könyörgés, hálaadás, panasz. A „Jövel szentlé­lek Isten!/Tarts meg minket igédben"kezdetű könyörgés már a XVI. században népszerű ének, még szerzője életében bekerült az 1566-os ún. Váradi Enekeskönyvbe. Szellemében sincs messze ihletőjétől, mintájától, a Veni creator Spiritustól, akár katolikus ének is lehet­ne, evangélikusok, katolikusok, reformátusokkal együtt sajátjukként énekelték. Másik éneke, melyben kéri, hogy az úr híveit oltalmazza meg a gonosztól, rímtelen vers, mégis — mint Horváth János megjegyzi — bonyolult ritmusú. A századot átfonó ördö­gi kísértet ellen hadakozik Szegedi Kis, akinek az ördög bűn, halál és kárhozat. A század sok személytelen jellegű énekében nem találunk alkotót, itt igen: Oltalmazd híveidet kik téged felmagasztalnak, És csak te benned bíznak minden nyavajájokban, Hogy az hitetlen népek megismerjék hatalmasságodat, Hogy az te híveid örökké tiszteljenek. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom