Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

zó, kaleidoszóp-gazdag a bennem formálódó városkép. Mikor örvendezek, mikor dühöngök, mikor csak ühmgetek, de akármi legyen a véleményem: a város a maga múltjával — jelenével belém épült."

19 Leányfaluhoz kötötte Móricz Zsigmond emléke, amellett távoli, szép terveket szövögetett; „Leányfalun az írók olyanfajta nagyszabású kolóniáját akarta megteremteni, mint ahogy a képzőművészek »elfoglalták« a maguk számára Szentendrét."

20 Elénk irodalmi és társasági fórummá, hajnalig tartó beszélgetések, viták színhelyévé vált a Kálvária utcai ház. Gyakran összeültek itt irodalmunk jeles képviselői Fábián Zoltán és Marika vendégszerető társaságában, zsíros kenyér vagy a kertben sült flekken és jó borok mellett. Nagy László, Karinthy Ferenc, Garai Gábor és Koczkás Sándor aláírásai olvashatók többek között a Fábián Zoltán hagyatékában található, kellemes kerti vacsorák emlékét őrző fatálakon. A Leányfalura címzett levelek írói közül sokan töltöttek hosszabb-rövidebb időt Fábiánéknál. Értékes irodalomtörténeti adattárat képez Fábián Zoltán levelezése. Berkesi András, Bertha Bulcsú, Csuka Zoltán, Fekete Gyula, Galgóczi Erzsébet, Hollós Korvin Lajos, Illés Endre, Kamondy László, Kertész Ákos, Kulin György, Kunszabó Ferenc, Mocsár Gábor, Ördögh Szilveszter, Örsi Ferenc, Páskándi Géza, Puszta Sándor, Ratkó József, Sütő András, Szakonyi Károly, Tamási Áronné, Vészi Endre neve szerepel például a feladók között.

21 Fábián Zoltán megkapó sorokkal emlékezik meg Szabó Pál egyik leányfalui látogatásáról: „Egyszer ősszel, elég régen, talán tizennégy-tizenöt éve, kilátogatott hozzánk Leányfalura, megnézni a házat, a kertet, ahol lakunk. »Nem jól metszed meg az őszibarackot — mondta. — Tavasszal kijövök, megmutatom, hogy csináld.« És tavasszal ott volt, metszőollót kért, aztán megmetszette az egyik őszibarackfát, takarosan, szép kehelyformájúra, ahogy kell. »Nna, látod?« — »Látom« — mondtam, de nem a fát néztem, hanem őt. Dolgozott ott keskenyre húzott szemmel, szikáran fel-felnyúlva, hajladozva a csípős márciusi szélben; körülötte csupasz, lilászöld barackfaágak, éppen rügyezők, fölötte szikrázó kék ég."

22 Az írószövetségben végzett munka és a leányfalui építkezés miatt kevés ideje maradt az írásra. Csupán néhány novellája jelent meg az irodalmi és a napilapokban. Egyedül című elbeszélését közölte a Túla Tiszán című, tiszántúli írók és költők műveit tartalmazó antológia.

23 1955-ben, a Magvető által kiadott, később korszakos jelentőségűnek bizonyult Emberavatás című antológiában tizenhárom író — többek között Csurka István, Molnár Géza, Örsi Ferenc, Sánta Ferenc — elbeszélései között helyet kapott Fábián Zoltán Molnárok című novellája, amelyen az Utak-Ьап történt megjelenése óta finomított, csiszolt az író. írói fejlődését — erényeit és gyengéit — találóan jellemzi Czine Mihály 1955. január 4—5-én kelt levelében: „Te olyan szépen írsz, annyi lírával, mint új irodalmunkban kevesen. A fiatalabbak (nem a fiatalok) között nálad van a legtöbb törekvés olyan próza megteremtésére, melyben a hétköznap, a való élet költői-lírai magasan, de álpátosz és szónokiasság nélkül van formába öntve. S ez olyan jelentőségű most a stílus szürkülése, másrészt fellengzőssé válása idején, aminek a jelentőségét ideje volna már felvetni. ... Elbeszélő formáddal viszont még nem vagyok megelégedve. Túl sok a keret, az emlékezésszerűség, a meseszerű elmondásba ötvözött ábrázolás. Néhány novellában nagyszerű, de a legtöbb írásban sok. ... Neked a népdal a titkos szerelmed, a novellában is, le sem tudnád tagadni; s a népdalokéval rokon szemléleted, írásod frissessége, tisztasága is. De még ezen az úton is messzebb kell menned: a népdal hangulatának teljesen fel kell oldódni az írásaidban; most még egy-egy helyen érződik némi szándékosság."

24 Czine Mihály levele valószínűleg Fábián Zoltán készülő új kötetének a novelláira vonatkozik, melyet 1956-ban adott ki a Magvető Kiadó Hegedűszó címmel. A kötet írásain jól lemérhető, milyen új színekkel, árnyalatokal gazdagodott Fábián Zoltán realista prózája az Utak megjelenésétől eltelt években. Legszembetűnőbb a jellemek finomabb, sokoldalúbb ábrázolása, a belső lelki rezdülések érzékletesebb bemutatása, a jelentéktelennek lát555