Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

Fábián Zoltán túlérzékenyen, már-már sértődötten reagált Ranódy László bírálatára. Néhány hónap múlva azonban alig remélt sikerben volt része. 1950. augusztus 18-i keltezéssel a következő levelet kapta a DISZ központi vezetőségétől: „Értesítünk, hogy a Felszabadulás pályázaton díjat nyertél."

11 Több ezer pályázó közül ért el második helyezést a novella kategóriában Az öreg hídépítő'című novellájával. (Galgóczi Erzsébet elbeszélése lett az első helyezett. A díjazottak között szerepelt többek közt Garai Gábor és Szécsi Margit is.) „Ettől kezdve rendszeresen kezdtem írni. Novelláim ugyan nem jelentek meg, de figyeltek rám az írószövetségből. Legfőképpen Földeák János, aki Benjámin Lászlóval és Rideg Sándorral meglátogatott Karcagon. 1950 őszén felvettek az írószövetségbe; őszintén szólva nagyon meglepett, hiszen nem is kértem és írásom nem is jelent még meg" — olvashatjuk Fábián Zoltán önéletrajzában.

12 A következő években — anyagi nehézségekkel és gége-tbc-vel küszködve — felesége biztatására elküldte néhány novelláját a Szépirodalmi Kiadóba. 1951. július 24-én érkezett meg a válasz: „Értesítjük, hogy megkaptuk négy elbeszélését. Ezek közül kettőt utólagos jóváhagyása reményében beillesztettünk a könyvnapra megjelenő Fiatal írók antológiája második kötetébe."

13 Az Igazan otthon című, az ötvenes évek konfliktusmentes hurráoptimizmusát tükröző, de kedves, egyszerű hangvételű novellája volt az egyik, és a koreai háborúban játszódó, kissé érzelgős Kicsi Pon című novellája volt a második, melyet közölt az antológia. (Ez utóbbit később Fábián Zoltán nem vette kötetbe.) E sikeren fellelkesülve Fábián Zoltán elküldi meglévő munkáit a Szépirodalmi Kiadónak, ahonnan 1952. február 6-án a következő választ kapja: „A küldött novellákat (az Inzulin címűt is) megkaptam és elolvastam. Véleményem szerint sikerült írás valamennyi, kivéve a Guba Máté és a disznóölés és a János bácsi című elbeszéléseket. ... A többi azonban nyugodtan megjelenhetne egy közös vagy egy önálló kötetben." Jól jellemzi a kor ellentmondásos irodalompolitikáját a levél folytatása: „Fábián elvtárson kívül úgyszólván senkit sem találtunk, akinek csak két-három ívnyi közölhető anyaga is lenne. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy várnunk kell addig, amíg Fábián elvtársnak lesz annyi közölhető anyaga, hogy egy önálló kötetre gondolhassunk. Ez úgy látom, nincs is messze."

14 A hivatalos irodalompolitika különös gonddal támogatta az ismeretlenségből felbukkanó, a szocializmus ügye mellett őszinte hittel elkötelezett fiatal tehetséget — kicsit a mellőzött vagy az évekig hallgató nagynevű írók ellenében is. „1952-ben váratlanul és számomra hihetetlenül József Attila-díjat kaptam. (A kötetem még nem jelent meg!) Ijesztő volt, nem is hittem el; azt gondoltam, tévedés van a dologban, valami elírás. Nem volt tévedés. Az előző évek iszonyú nyomása után a hirtelen kinyílt légkörben alig kaptam levegőt..." — írja önéletrajzában. Az irodalompolitikai berkekben járatlan, tapasztalatlan vidéki írót végzetesen megszédíthette volna ez a gyors siker, ha nagyobb lett volna a becsvágya, kisebb az önkontrollja, lazább a lelkiismerete, és ha nem állt volna mellette tapasztalt barátként Szabó Pál. 1952 őszén megjelent a Szépirodalmi Kiadónál Utak címmel az első önálló Fábián Zoltán-kötet, amely nyolc novellát tartalmaz. A hagyományos realista próza stíluseszközeivel megírt történetekből élénk színű tabló — ma már történelmi dokumentum értékű, a proletkult festményekre emlékeztető tabló — kerekedik ki az 1940—1950-es évek fordulójáról, a „fényes szelek" időszakának lelkes, optimista nemzedékéről, a magyarországi szocializmus próbaéveiről, a lendületes építőmunkáról, a gyors életformaváltásról, s az ezeket kísérő, még csak a felszínen érzékelhető disszonáns jelenségekről. A később mind nyilvánvalóbbá váló súlyos hibákat, buktatókat még nem tükrözi a kötet — nem is kérhetjük számon: az 1952-ben mindössze 26 éves író maga sem láthatta azokat. Az Utak novellái jó ujjgyakorlatok, s mint ilyenek, még magukon viselik az írói útkeresés szükségszerű jegyeit: a tömör, mozgalmas képek közé helyenként dagályos mondatok, 553