Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
In memoriam Sík Sándor - Jelenits István: „Középiskolás fokon” – Sík Sándor és a középiskolai magyartanítás
tikai következetességének, lehetetlenné teszi, hogy ezek a könyvek egymásra épüljenek, sőt még egy-egy könyvön belül is érzékelhető megosztottságot idéz elő. A Pedagógiai Lexikon (Akadémiai Kiadó, 1979) Sík Sándor életművének pedagógiai vonatkozásait ismertetve érezhető elismeréssel szól tankönyvíró munkásságáról:,, A felszabadulás előtt és után írt magyar irodalmi tankönyvei magas színvonalúak pedagógiai és irodalmi szempontból egyaránt" (IV. 92—93.). Én azt mondanám: mindenkivel, aki mostanság magyar irodalmi és nyelvtani tankönyv szerkesztésébe fog, el kellene olvastatni a Sík Sándor szerkesztette könyveket — máig érvényes tanulságaik miatt. Hogyan tudott tízéves tanári tapasztalattal, újabb tíz év alatt ennyi tankönyvet s ilyen jó tankönyveket „csinálni"? Elsősorban úgy, hogy volt mire építenie, mert nem rossz könyvet örökölt s dolgozott át, hanem a piarista Prónai Antalnak tankönyvét, akiről később nagy tisztelettel és szeretettel nyilatkozott, mint boldog emlékű hajdani tanáráról: „Kedves tanárom volt, de csak egy évig tanított, mégpedig történelemre, Prónai Antal, egy kitűnő magyar irodalomtörténeti tankönyv írója, ezt dolgoztam át utóbb. Meleg, érzelemtől áthatott, nem Beöthy-féle magas pátoszú és nehéz stílusú köny volt, sok szemelvénnyel" (S. S. : Életrajzi beszélgetések — a piarista levéltárban). A sorozatból elsőnek 1920-ban a VII. és VHI. osztály számára szánt A magyar irodalom története című tankönyv átdolgozása készült el. Könyvének Előszavában az átdolgozó számot ad arról, hogy mit változtatott Prónai könyvén. Különválasztotta az irodalomtörténetet és az olvasókönyvet (ma úgy mondanánk: Szöveggyűjteményt), s az irodalomtörténeti kutatások újabb eredményeihez alkalmazta a könyv anyagát. Keveset kellett rajta változtatnia, hiszen már Prónai is felhasználta Sík kedves professzorának, Riedl Frigyesnek egyetemi előadásait. Ezen túl azonban az átdolgozó „erősen törekedett arra, hogy a könyvet megrövidítse, amit kevésbé szabatosnak talált, iparkodott szabatossá tenni". Ezek kifejezetten didaktikai szempontok. „Egy lépéssel tovább ment a Prónai kezdte úton legújabb irodalmunk tárgyalásánál." A legújabb kor költészetéről szóló fejezet így is mindössze 19 lap. „A legújabb líra legnagyobb tehetségedként szerepel benne Ady. A prózaírók közül Móricz és Szabó Dezső: bennük „a naturalizmus jelentkezik kemény magyar erővel és a problémák fölvetésével". Az átdolgozás ötödik szempontja a világirodalmi anyag némi bővítése. A magyar irodalom történetét már Prónai irodalomtörténete is világirodalmi távlatokban tárgyalta. Sík követte azt a megoldást, hogy a világirodalmi vonatkozásokra, illetőleg a világirodalom tényeire ott utal, ahol azok a magyar irodalomban fölmerülnek (pl. Shakespeare-re a Bánk bán ismertetésekor). Az egész könyv végén azonban időrendi áttekintést közöl a világirodalom legfontosabb mozzanatairól, s ezzel megkönnyíti az idevonatkozó ismeretek saját szempontú összefoglalását. Talán még tanulságosabb az irodalomtörténethez szerkesztett olvasókönyv (szöveggyűjtemény) vizsgálata. Sík itt észrevehetően módosította az anyag válogatást. Következetesen igyekezett a bemutatott szerzőktől olyan szemelvényeket közölni, amelyek ars poetica jellegűek vagy legalább önjellemzések. Közöl például egy részletet Madáchnak Erdélyi Jánoshoz intézett leveléből, amely Az ember tragédiájának alapeszméjét fejti ki. Keménytől: Eszmék а regény és а dráma körül. Eötvös Józseftől: Megjegyzések a költészetről. Szemelvényt hoz Gyöngyösi Istvántól a 'Kemény János emlékezetéinek utószavából. Közli Jókai önéletrajzából azt a részletet, amelyben a szerző saját regényírói módszerét mutatja be stb. Érdemes megjegyeznünk, hogy ugyanez a törekvés jut érvényre abban a Kölcseybreviáriumban is, amelyet Sík Sándor 1924-ben állított össze Kölcsey Ferenc: az ember, a gondolkodó, az író címmel, s amely A Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének kiadásában jelent meg. Ez a 110 lapos tanári segédkönyv úgy is felfogható, mint a középiskolai tankönyvnek egyik nagyra növelt fejezete. Nagyon szépen megmutatkozik benne Sík tanári módszere. О maga alig szólal meg, Kölcsey műveit idézi, az utolsó fejezetben pedig Horváth Jánost, Pintér Jenőt meg Gyulai Pált. De térjünk vissza a középiskolás irodalomtörténeti olvasókönyvhöz! A könyvben sze655
