Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

Nyugtalanító, megoldásra váró társadalmi jelenségre hívja fel a figyelmet élete egyik utolsó napvilágot látott írásában, a Történelmi lecke útközben*

1 címűben is. A földrajzi, műemléki, irodalmi, történelmi, néprajzi témájú óriási ismeretanyagot az íme, Európá-Ъап megismert komplex módon adja tovább imponáló közvetlenséggel, könnyedén csevegő stílusban. Hangjának lírai fűtöttségét újabb elem gazdagítja: itt saját hazája egy darabjáról, a Hernád völgyéről vall, „... ami annyira a mienk, hogy nélküle nem is lennénk". Ezzel a vérévé, lényegévé vált póztalan hazafisággal találja szemben egy kiskatona teljes közömbösségét, a haza fogalmának racionális elutasítását, a történelmi ismeretek előli tudatos elzárkózását. Tüdja, hogy a fiú gondolkodásmódja nem cinizmusból fakad, tudja, hogy nem elég a szülői házat vagy az iskolát kárhoztatni ezért az általánossá vált szemléletért. "Tudja, hogy nem elég felállítani erről az új jelenségről a pontos diagnózist. Jövőnkért való őszinte, szeretetteljes aggódása diktálja a megoldáshoz vezető első lépést: „Szót kell értenem velük." Ujabb, talán évtizedekre szóló emberi-írói feladatot állított ezzel maga elé — nem tudva, hogy idejéből csak hónapokra futja. 1983. május 2-án a vak véletlen megszakította tervekkel, megíratlan alkotásokkal teli pályáját. Szentendrén, az akkori Móricz Zsigmond Gimnázium előtti gyalogátkelőhelyen halálra gázolta egy eszeveszetten száguldó autós. Az általa sajtó alá rendezett, tizenöt SZOT-díjas szerző alkotásaiból álló Tavaszi hó című antológia már csak halála után látott napvilágot. (Bp. 1983. Táncsics) S a halál külön súlyt adott Fábián Zoltán utószavának, azon belül is a kötet zárómondatainak, az író immár posztumusz gondolatainak: ,,A ma optimizmusa nagyon is földi: az a meggyőződés, hogy mindenki csak szenvedések árán lehet valakivé, válhat egyéniséggé, hogy csak önmagunkkal vívott küzdelmeken át, önnön gyarlóságainktól elszenvedett vereségek után lehetünk igaz emberek; ez a ma optimizmusa." Egyetlen színpadi drámája — egyben egyik legjobb szépirodalmi alkotása — a Nagyfolyónál című, hosszú ideig írt, többször átdolgozott színműve is csak halála után jelent meg nyomtatásban.

82 A két világháború közt játszódó történet színhelye félelmetesen egzotikus amerikai táj. Szereplői szegény, kisemmizett magyarok, akik végső kétségbeesésükben, egy emberibb élet reményében Amerikába vándoroltak, s onnan még kétségbeesettebben, még reménytelenebbül kívánkoznak haza, a Nyírségbe, de a kiismerhetetlen, fenyegető táj, a hatalmas kaucsukfák polipkarjai fogva tartják őket. Kényre-kegyre ki vannak szolgáltatva Csiszárnak, a hajdani szatócsból lett fővállalkozónak, aki nem fizeti ki a bérüket, nehogy hajójegyet vehessenek haza. Csiszár kaucsuktermelő magyar kolóniát akar belőlük szervezni, hogy így meggazdagodva elnyerhesse felesége, a volt dzsentrilány kegyeit, aki viszont mindenáron — még becstelen árulás árán is — haza akar jönni, Magyarországra. Mindenki elérhetetlen délibábot kerget a Nagy folyó partján ebben a feszes cselekményű, mindvégig izzó drámában. A főhős, Sánta Bálint családja és sorstársai közt vívódik-őrlődik: vagy elfogadja a Csiszár által egyedül csak neki és családjának felajánlott hajójegyet cserbenhagyva társait, vagy társai élére állva vállalja a végzetes összecsapást Csiszárral. A Három kiáltás dilemmája ismétlődik itt meg, de erőteljesebben, drámaibban. A tragikus végkifejlet elkerülhetetlen: a kisemmizett és a pénzéhes félgazdag-félúri magyarok ellentéte idegenben, kiszolgáltatottan még élesebb, még kibékíthetetlenebb, mint Magyarországon. De ugyanígy súlyosabbak, feloldhatatlanabbak a szegény emberek közti belső konfliktusok és az úri világ különböző lépcsőfokain álló szereplők közti érdekellentétek is. Sánta Bálint nem tudja megakadályozni, hogy a tömeg agyonverje az őket aljasul kijátszó Csiszárt. A lázadó magyarok sorsát a nagy túlerővel közeledő katonák fegyverei pecsételik meg. Árnyaltan jellemzett, határozott karakterek a dráma szereplői, összetettek, bonyolultak a konfliktusok, színes, izgalmas a cselekmény, mélyen katartikus, történelmi és napjainknak szóló tanulságokban gazdag a mű, a közönségsiker is biztosítottnak látszik — hihetetlen, hogy eddig egyetlen színház sem mutatta be. 583