Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

világháború után írt helyi témájú munkái időrendben a következők: A fejsze (riport, 1919), A kicsi (rajz, 1921), Sibilla könyv, betyárregények, tündérhistóriák (riport, 1921), Napszámosok (riport, 1924), A kőmíves befalazza az ajtót (elbeszélés, 1927), A diófa alatt vasárnapdélután (elfoszlott hangulatok, 1927), Májusi fagy (elmélkedés, 1927), Kapált búza (riport, 1927), Ordítás a Dunán (riport, 1927), Elfújja a szél a szöget (elbeszélés, 1931), Jég. Istenítélet a tavaszban (riport, 1931), Csendélet a szőlőben (elbeszélés, 1932), Az úr a tornácon (elbeszélés, 1932), Májusi fagy (elbeszélés, 1933), Színházi titkár (elbeszélés, 1933), A kőmíves pénzt vált (elbeszélés, 1934), András-kereszt (elbeszélés, 1935), Kapitalista a tanyán (elbeszélés, 1936), Vadevezősök (elbeszélés, 1936), Farsang Pócsmegyeren. A kultúra elérte a falut (riport, 1936), Sok kicsi sokra megy (riport, 1938).

21 A Móricz Zsigmondról megjelent riportok, emlékezések egy része szintén Leányfalun készült, (pl. R. Nagy György: Enyveshát a leány falusi bohémtanyáról. = Színházi Elet, 1923, 35. sz.; Dernői Kocsis László: Móricz Zsigmondnál Leányfalun. = Az Est, 1930. 179. sz.; Móricz Zsigmond Leányfalun. = Az Est, 1930. 8. sz.; Telefoninterjú a Leányfalun betegen fekvő Móricz Zsigmonddal. = Pesti Napló, 1931. 204. sz. ; Petschauer Attila: Életéről és műveiről beszél leányfalui kúriáján a 60 éves Móricz Zsigmond. = Az est, 1938. 146. sz.: Bóka László: Leányfalu, 1913. szeptember 25

; = Magyar Csillag, 1942. П. k. 219—221. old.; Németh László: Leányfalu. = Magyar Út, 1942. XII. 31. A Színházi Élet 1928. 30., 1929. 30., 1933. 40., 1936. 29. száma, a Magyar Csillag 1942. évf. II. kötete pedig fényképeket közöl a leányfalui Móricz-villa kertjéről.

22 Többen visszaemlékeznek Móricz Zsigmondra, amint munkája szünetében kertjében pihen: kihajtott, fehér ingben, nagyszélű szalmakalapban szemléli a gyümölcsfákat, jókedvvel bíráskodik a házbeli és vendéggyerekek tenisz- vagy kosárlabdajátékában.

23 Időnként nagy vendégségeket rendez. Lánya, Móricz Lili így emlékezik erre: „Leányfaluban mindig nagyon sokan voltunk. Rokonok, idegenek. Fiatalok, öregek, barátok, ismeretlenek. A szezon nagypénteken kezdődött. Megszokott rítus volt, hogy azt a napot mindig itt töltöttük. A reggeli hajóval jöttünk ki. ... Délelőtt jött a Fehér Holló Társaság. Néha hetvenen. Ez is úzus volt már. Hajókirándulást tettek a Dunán, melynek első állomása Leányfalu volt, abban is a Móricz-ház, s annak is a pálinkája. Ahány csupor, bögre, pohár, edény, minden rendű, fajta volt a háznál, előkerült. Álltál a verandalépcső tetején, kezedben a demizson, és osztottad a nedűt, mint Krisztus a halat. Férfitársaság volt, színészek, költők, festők, újságírók és egyéb bohém polgárok. Egy pár névre emlékszem: Lázár, a pofaszakállas kapitány, Egyed Zoltán, Rátkay Márton, Garzó Zoltán. Egyetlen nő volt köztük. Zsazsa. Fedák. ... Ez volt a szezonnyitás nálunk. Sok-sok éven keresztül pontosan bekövetkezett. Te pálinkát sem ittál. Talán egy-két cseppet kóstolónak. Pedig a világ legdrágább pálinkáját te főzetted. Emlékszem egy esetre, mikor valami szabálytalanság miatt — elfelejtetted bejelenteni a főzést, vagy mi volt — zugfőzésnek minősítették a fináncok, és rettenetes utóadóval sújtottak. Dicsekedve kínáltad: — Tessék, tessék. Nemes ital. Egy stampedli 3000 pengő!"

24 A ház orvosa, Dugár László egyszerűbb, családiasabb vendéglátásra emlékezik: „Mint körorvos, bejáratos voltam a Móricz-házba. ... Sokan voltak, gyakran került beteg. Hol egyik, hol másik lány. Ezekhez hívtak. Egy ilyen alkalommal Móricz bevezetett a szobájába, megmutatta a könyveit. Előhúzott egy albumot, nagyon boldogan mutatta, úgy örült neki, mint egy gyerek. Régi ruhaviseletek voltak benne, sok-sok színes kép. »Most szereztem — mondta — kell az Erdélyhez.« Ozsonnára is meghívtak egyszer, Bözsikével. De másmilyenek voltak akkor az ozsonnák, mint manapság. Háziszalonna, szárazkolbász, mellé dús, frissen szedett zöldségfélék, gyümölcsök a kertből."

25 Németh Lászlót a vendéglátások sokarcúsága fogta meg: „Leányfalun sosem tudta, mire ér ki az ember; minden látogatáskor más arca volt az ottani életnek. Egyszer Virágék körében találtam, két unoka csúszkált körülötte; máskor 490