Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
In memoriam Sík Sándor - Szigeti Lajos Sándor: Találkozások a „kettős végtelen”-ben (Sík Sándor és József Attila)
és a Sarlósboldogasszony kötet intim-humánus természetlírája — Rónay György szavaival — egy sajátos panentheista gondokodást mutat, 17 s ez engem — jóllehet, a „hivatalos" József Attila-kutatás nem ezt vallja — emlékeztet József Attila 1930-as évek elején írt tűnődő természetverseinek sajátosan huszadik századi modern panteizmusára, amely nemcsak a természettel eggyéolvadás vágyát, de a puszta vegetációba süllyedés veszélyét is megsejti. 18 És nem csodálkozhatunk azon sem, hogy van lírájuknak egy nem is rövid időt jelentő korszaka, amelyben közös az expresszionistákéra emlékeztető vagy nemegyszer azzal szinte teljesen azonos világ is; e verseiket a testvériség és a szeretet létélménye hatja át. Sík Sándor például a Csend mottójában így ír: Tépett világok, tépett emberek Bódult zűrben kerengenék, Jöjj, drága testvér, add a kezedet: Mondjunk ma csendet. Az édes Isten nagy meleg kezén Megbú két árva lélek: Egy elcsitul és orgonálni kezd A zűrös élet. Ugyanezt a retorikusságot érezzük egy másik versében is, melyben azonban a szolgálat élménye is ott van: Egy villanásban elembe viharzott a testvérarcok számtalanja mind... És én kitártam karom, ajkam, lelkem, És minden lelket magamhoz öleltem. József Attila esetében pedig a számos példa közül elég, ha csupán csak a Tanítások ciklusára gondolunk: Az én hitem a földnek melegsége És miként a föld szétosztja melegét Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt, Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek. Ti mégse hallgassatok a szörnyűlködőkre És meg ne vessétek őket: Mindannyian és egyformán Testvéreim vagytok. A Sík Sándor-i „szolgálat" élményének megfogalmazásában, keresztény humanizmusában végső soron ott munkál a huszadik századi ember immáron klasszikus paradoxona, az, ami nem csak az expresszionistáknak jelentett ihletet: a szeretetvágy és a szeretni akarás József Attilára is oly jellemző attitűdje, az a végső soron nem „egyszerűen" eszmetörténeti kérdés, hogy visszatéríthetók vagyunk-e az európai gondolkodót oly sokáig meghatározó humanista egyetemesség-elvhez?! Mindezek utánlalán érthető, hogy amikor Sík Sándor Vörösmartyról és József Attiláról szóló akadémiai székfoglalóját írta, valóban érzékenyen tudott figyelni József Attila Isten-élményének sajátosságaira, mert latensen bizonyára б is tudta, hogy mennyi közös 684
