Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
In memoriam Sík Sándor - Rónay László: Sík Sándor, a költő (A szavak inflációjától a megtalált szóig)
dalmas éjszakai képek ideje, a sikereket a némaság váltotta fel, s nem a derűs ég ragyog fölötte, hanem mindenünnen a halál szele fuj. Máig vita az irodalomtudományban, tényleges cezúrának tekinthetjük-e 1945-öt irodalmunk történetében. Sík Sándor költőiségének történetében mindenesetre az volt. Az első lázas, tenniakaró évek az ifjúság hajdani lendületének visszaállítását ígérték. 1946-ban a Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke lett, szívesen és örömmel munkálkodott az oktatás megreformálásának tervezésében. Ez évben indult újra a Vigilia, melynek főszerkesztője lett, s azt hangoztatta programcikkében, hogy a spirituális irodalom eszményei is segíthetnek a vágyott kibontakozás megvalósításában. 1947 legvégén a Magyar Tudományos Akadémia levelező tajga lett, nagy sikerrel olvasta fel a következő év január 5-én székfoglalóját, a Magyar költők Istenélményét. 1947-től a piaristák tartományfőnöke. E kinevezése azonban baljós csillagzat alatt született: következő esztendőben államosították az egyházi iskolákat. Hiába lett 1949-ben a KisMudy Társaság másodelnöke és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke, pontosan tudta, hogy az állam és az egyház megromlott viszonya tragikus következményekkel jár majd. 1950-ben megvonták a szerzetes rendek működési engedélyét, s hogy a későbbiekben legalább néhány katolikus iskola újra működhetett, abban nagy része volt az б tekintélyének, nyugalmas bölcsességének. De minő árat fizetett mindezért a költő...? íme egy válasz 1948-ból: De megtréfáltál, Seregek Ura! Mi lett belőlem, milyen figura! Fordított Jónás, fejtetőre billent, Pedig a hangnak sose mondtam ellent. Nem kell próféta, nem kell most a szó, Most kapitány kell, most parancsoló, Hát kormányozzam a hajót, vezérül, Ki a viharból és el Ninivétül. így lett a szegény Jónás (a silány De mégiscsak próféta) — kapitány. Hol vannak már a ninivei partok! Te tudod, Uram, én nem, merre tartok. (A fordított Jónás próféta) Könnyű lenne és kézenfekvő visszautalnunk Babits emlékére a Jónás könyvért, az azt lezáró és Sík Sándor versének lezárásában is visszacsengő Jónás imájára. Valójában inkább ekkor kezdi egyre tudatosabban visszaidézni Arany János sorsának tanulságait, a sosem perlekedő, hivatalos dicsőségeit mind kesereversebben viselő lírikus életének és kötlészetének paradigmáját. О is kísérletezni kezd a népdallal, érzései, kifejezései egészen egyszerűek lesznek, modorában pedig mindikább uralkodó az elvágyódás, a kapott szerepek terhének tudata. 1949-ben írja első mátrai versét. Időskori költészetének egyik legfontosabb tere lesz a Mátra, mely a természetközelség megnyugtató tudatát éppúgy megadta számára, mint a hegy fölött látható, végtelennek látszó égbolt az istenközelség védettségét. Ebben a közegben lesz újra fontos költői feladata megtalálni, kimondani a hiteles, a mindenki számára érvényes üzenet szavait: 675
