Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

plakettet csináltattunk Kocsis Imre képzőművésszel. Neki is része van a közönségsikerben: óriási népszerűségnek örvend a belépőként szolgáló plakett. Már túl vagyunk a tizenkétezredik nézőn. S tulajdonképpen ez indokolja, hogy a Templom téri játékokat időben a duplájára növeltük. ... Uj darabokat tűztünk műsorra, kuruc játékokat és görög—magyar dalokat adnak elő a főiskolások, a középkori magyar iskoladrámák közjátékaiba visszatettünk mindent, amit eddig a rövidítés miatt kihúztunk."

36 „Itt a Templom téren közösen alakította a játékot a néző, a rendező és a színész. ... A legnagyobb változást a közönség okozta: kétezer embernek elsöprő hatása van. Vissza kellett fognunk a finomabbb megoldásokat és a látványosabb, erősebb tömeghatású elemeket erősítettük. Ez összevágott az eredeti koncepcióval, harsány vásári játékot akartunk produkálni a Templom téren... Nemcsak a játékstílust módosítottuk, hanem dúsítottuk is az előadást a legjobb értelemben vett tömeghatásra. ... Művészeti komponensként számoltam az evéssel és az ivással, a vásárlás lehetőségével és a körbejárkálással. Ezt a komplex formát tölti ki a jó — reméljük jó — színpadi játék."

37 Az újságok többsége hasonló lelkesedéssel és elismeréssel számolt be a főtéren bemutatott Tévedések vígjátékával: „Shakespeare mintha csak Szentendre főterére álmodta volna meg a Tévedések vígjátéka című remekét. ... Kerényi Imre hűséges hűtlenül alakította a darabot a környezethez és az alkalomhoz, s remekül választotta ki a »játékostársakat«, a szereplőket." (Garai Tamás)

n „A csínyt, amit odafönn a templomdombi piacon a rendező Kerényi Imre délután elkezdett, este a színpad-utcán betetőzi. Csínyben fövő feje túljár Shakespeare eszén. ... Nem biztos, hogy ez pedánsul és pontosan a Tévedések vígjátéka. De tévedhetetlenül vígjáték. A rendező nagy csínytevése, hogy mindabban, ami ennyire nem biztos, terjes biztonsággal teremt egységet, életszerű, piaci mozgalmasságot és stílust. Teljes biztonsággal játszik valódi színházat az utcán. Levantét csinál Szentendréből, mer vásári keretbe tenni klasszikust és Shakespeare fejéről nem esik le ettől a korona." (Mátrai-Betegh Béla)*

9 Kerényi Imre „.. .finoman, mértékkel adaptálta Shakespeare-t Szentendrére: a szereplők szerb, dalmát jelmezekben szerb, dalmát dalokat énekeltek, régi szerb táncokat jártak." „Furcsa korhűséget teremtettek a Szentendrén és környékén élő nemzetiségek viseletéből összeválogatott jelmezekkel." (Kriszt György)

40 „Pergő ritmusú, vidám, kacagtató dalmát komédiát sikerült kerekíteni Shakespeare szövegéből. S ez az átalakítás nem hat erőszakoknak. ... A rendező tehát, amikor közelebb hozta a helyszínt, csak külsőségeket változtatott meg. Igaz, ezek a külsőségek fontosak, amennyiben elősegítik a darab hatását, olyan hangulati közeget teremtenek az előadás során, amely kapcsolódik a turista-néző hangulatához."

41 A Templom téri furcsa varázslat visszababonáz minket a gyermekkorunkba, a Teátrum nézőterén is másként üldögélünk, mint az »igazi« színházak nézőterén. ... Mert az, amit Kerényi Imre a díszlettervező Götz Béla segítségével kitalált: a tér minden zegének és zugának, a templomnak, a házaknak, a sikátornak és utcának a »bejátszása« ... akkor is mulattat, amikor az előtérben egy-egy szereplő merevebb és érdektelenebb a szerepénél. ... De ami az egyes jó vagy kevésbé sikerült teljesítménynél fontosabb: az egész társaság mintha magánakjátszana, s ehhez a játékhoz tiszteletlen bizalommal Shakespeare-t is magukkal csalták. О pedig bizonyára elnézi ezt a szemtelenséget, hiszen maga is játékos volt és a színház nevében gyakran tiszteletlen a történelemmel és az irodalommal szemben." (Máriássy Judit)*

2 „Kerényi Imre és Götz Béla térbeli — atmoszferikus elgondolása mestermunka. A játéktér szögeinek megválasztása, az épületek, épületelemek, közök és sikátorok bejátszása, a közeli és távoli plánok megvilágítása, a háttérben zajló helyi élet festői kis epizódjai mű és tér roppant találékony és ugyanakkor »naiv«-nak ható együttélését eredményezi. Hasonlóan szellemes a szereplők mozgatása is; nem játszanak ebben a térben, hanem élnek ben625