Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)
Az 1975—ös teátrumi előadások — a korábbi évekéhez hasonlóan — mindvégig telt házzal mentek, a közönségsiker sem maradt alatta a megszokottnak. Azonban a Fővárosi Operettszínházban már játszott darabnak alig volt sajtóvisszhangja. ,,Az ismert okok — főleg a művészeti vezetők gyors változása — időközben jócskán megváltoztatták az ország talán legvarázslatosabb nyári színházának lehetőségeit. A bemutatásra kerülő darab kiválasztásánál azonban az eredetiségről mégsem kellene lemondani. ... Dale Wasserman — Mitch Leight New Yorkból világhódító útjára induló musicalje a Fővárosi Operettszínház után Szentendrén is óriási siker volt, mégis azt kell mondani, hogy lehetőség szerint ezen az aszfalton ne teremjen utánjátszó színház" — írja a Szentendrei Nyár programját értékelve a Pest Megyei Hírlap 1975. augusztus 2-i száma. A november 1-i szám így ír: A Szentendrei Nyárnak a jövőben is a Teátrum áll majd a középpontjában. „Illő lenne tehát az eredeti elképzelésekhez visszakanyarodni és gondosabban megválasztani az előadásra kerülő darabot. A Teátrum környezete és hagyományai köteleznek. A magyar és világirodalom drámaterméséből nem egy ideülő darab akad, amely »előásva« és »leporolva« megfelelő előadásban visszaadná a Teátrumnak az élő múzeum — műhely — nyári szórakozás együttes jellegét." 1975-ben nemcsak a Teátrumon, hanem a Szentendrei Nyár egészén is a fáradtság jelei mutatkoztak. A Városi Tanács V. B. Művelődési Osztályának 1975. október 17-én kelt előterjesztésében olvasható, hogy a Szentendrei Nyár keretében ,,... az azonos típusú rendezvények évenkénti ismétlésével a program egészét egyre inkább fenyegeti az érdekesség elvesztésének, elszürkülésének veszélye". Éppen 1975-ben kezdte meg működését Szentendrén a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, amely a későbbi nyári programok egyik fő rendezője lett, új színt adva a már-már megcsontosodással fenyegető rendezvénysorozatnak. Az 1974 óta működő Szabadtéri Néprajzi Múzeum szintén sokat tett a Szentendrei Nyár változatosabbá tételéért. A hagyományos programok mellett (múzeumkerti hangversenyek, kiállítások, aszfaltrajzverseny, sporttalálkozók stb.) újabb ötletekkel gazdagodott az 1976-os Szentendrei Nyár (dalmát hagyományok felelevenítése, amatőr irodalmi színpadok bemutatója). Nem hozott viszont újat a szabadtéri színház: 1976-ban is a La Mancha lovagja volt műsoron. ,,A Szentendrei Nyár gerincét alkotó Teátrum ez évben is telt ház előtt tartotta meg előadásait, a város közvéleménye azonban újabb darab bemutatását várta" — állapította meg a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának 1976. október 16-án kelt előterjesztése. A változatlanul sikeres, de a speciálisan szentendrei, egyéni karakterét már-már elvesztő Szentendrei Teátrum 1977-es évadja kirobbanó, mindmáig felülmúlhatatlan sikert, Kerényi Imre rendező szavaival élve ,,...a Teátrum történetében minőségi ugrást hozott". 29 Az 1977-es nyári játékok valóban minőségi ugrást jelentettek. Jól hasznosították az előző évek tapasztalatait, szerencsésen vitték tovább azok legjobb kezdeményezéseit, ötleteit. A kilencedik évad mintegy szintézise lett a Szentendrei Teátrum előző nyolc évének. A Templom téri játékokkal térben és időben kiterjedt a műsor (Kerényi Imre szerint már 1972-ben aktuálissá vált a főtér újabb játékhellyel való bővítése); megszűnt a válaszfal a Templom tér játékosai és a közönség közt; igazi, valós életre keltek a rég elfelejtett középkori magyar népi játékok, vásári komédiák — ahogy azt 1968-ban Békés András, Békés István és Zsámbéki Gábor megálmodta. De ismét megvalósultak Zsámbéki Gábor 1973-as elképzelései is: helyet, sőt valóságos otthont kapott a főtéren egy egész estét betöltő klasszikus darab — mesterséges díszletek nélkül, ismét főszerepet kapott a tér összes „színpadi" adottságával együtt. A korábbiakénál szentendreibbé vált a játék: mindkét színtéren helyet kaptak magyar és délszláv néprajzi és zenei, helyi képzőművészeti elemek: Götz Béla díszlettervező mellett Kocsis Imre helyi festőművész volt a másik díszlettervező, a zenét az első teátrumi évadban is sikerrel szereplő Bakfark Lantegyüttes mellett (művészeti vezetője Kecskés András) a helybeli Vujicsics-együttes szolgáltatta. 620
