Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kulin Ferenc: Kölcsey vallásbölcselete (Töredékek a vallásról)

ség, legfeljebb is kinevet, meg nem öl." Vámosi Pap István unio-tervét a katolikusok ingerülten utasítják vissza. „Rettentő tanítás!" — írja egy még ugyanebben az évben (1823) névtelenül megjelenő könyv szerzője. „Annyi vallást csinálsz, mennyi az ember, és mégis Eklézsia Egyesülésről álmodozol. (...) gondold meg, hogy az: nem nemzeti és nem Isten Anyaszentegyháza, hanem kárhozat gyehennája és hazánk pusztító oltárja lészen."

14 Vámosi Papnak Guzmics Izidorral és a névtelen szerzőnek Vámosival folytatott vitája felszínre hozza azokat a mélyen rejlő ellentéteket, melyek miatt a XIX. század eleji nemzeti egységtörekvések nálunk nem alapozódhattak spirituális közösségtudatra. Mert voltaképpen nem dogmák, hanem különböző minőségű közösségeszmék s az azoknak megfelelő személyiségkoncepciók ütköznek itt egymással. Az egyik — amelyiket a katolikus teológia védelmez — formálisnak tekinti az egyén individualitását a személyesített transzcendencia általánosságával szemben, következésképp közösségfogalmát is csupán e transzcendenciához való viszonyulás módjának azonosságára alapozza. A másik — amelyik mögött a kálvini dogmatika és most már a kanti filozófia is áll — külön kezeli az egyénnek a transzcendenciához és külön a közösséghez való viszonyát, s ez a felfogás a társadalomszervezés olyan formái előtt is utat nyit, amelyek immanens — kulturális, gazdasági vagy politikai — célokat állítanak előtérbe. A kétfajta emberfelfogás és közösségkoncepció közötti ütközetnek csak az egyik terepét jelentik az unio-viták. A másik front Kant hívei és ellenfelei között húzódik — a kálvinisták táborán belül. Mándi Márton Istvánnak az 1796-ban megjelentetett Keresztyén teológusi morálja népszerűsíti elsőként Kant filozófiáját, főként etikáját, s elsősorban ez a munka készteti Budai Ferencet a maga antikantiánus /tortájának

15 megírására. A német klasszikus filozófiát imponáló alapossággal ismerő Budai számára csak ürügy Márton István könyve. Nagyon jól érzi, hogy az egyén morális autonómiáját mindenfajta sensus communistól — az istenhittől is! — függetlenítő Kant hatása a református egyház tekintélyét is kikezdheti, s ez a magyar protestantizmus közéleti pozícióvesztéséhez vezethet. Vitairatában ezért nemcsak filozófiai és teológiai, de egyházpolitikai érveket is felsorakoztat, s élesen tiltakozik az ellen, hogy az egyház pénzén kantiánus tanárokat fizessenek, s fedezzék a nyugati egyetemekre látogató, s ott kanti teóriákat tanuló magyar diákok költségeit. Budai Ferenc támadása nem marad hatástalan. Márton könyvét csaknem két évtizedre betiltják, magát a szerzőt hallgatásra kényszerítik, s minden eszközzel megakadályozzák újabb kantiánusok feltűnését a protestáns iskolák katedráin. A fordulat majd csak az 1810-es évek második felében következik be, amikor — részint a szellemi élet nagyobb nyilvánosságának, részint Kazinczy személyes közbeavatkozásának köszönhetően megtörténik Márton könyvének rehabilitálása, illetve újabb kiadására is sor kerül. Felekezeti küzdelmek a közéleti pozíciók megszerzéséért, unio-viták a spirituális nemzeti egység utópiája jegyében, s végül az etikai racionalizmust képviselő Kant polarizáló hatása a kálvinizmuson belül; — íme, ezek azok a társadalom- és eszmetörténeti folyamatok, amelyekbe Kölcsey bekapcsolódik, s amelyekre — valláskritikai tanulmányával — maga is hatással lesz. A kiindulópont A Töredékek а vallásról с munka négy részből áll. Az első töredék azt a kérdést járja körül: „mik legyenek az okok, melyek az embereket a vallásra nézve törőkké vagy nemtűrőkké csinálják?" A második a középkori egyházi hierarchia politikai és kulturális szerepét elemzi. A harmadik rész lényegében a katolicizmussal szembeállított protestantizmus kritikája, végül a negyedik a vallás antropológiai és metafizikai aspektusainak egyeztetésére tett kísérlet. Miután Kölcsey munkájának elemzése során azokra az eredményekre támaszkodunk, 61