Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

,,... a régiesség és a közérthetőség nem oltotta ki egymást. Semmi manír, semmi fá­radtság, semmi póz. Jókedvű közös játék folyt, melyben örömmel vett részt a közönség is." (Berkes Erzsébet) 11 „Csatát nyert a Szentendrei Teátrum. A remek ízléssel, humorral és jókedvvel szín­padra állított két régi magyar komédia a vártnál is nagyobb sikert arat a barokk városka főterén ácsolt szabadtéri színházban." 12 ,,... egy jó ötletkombináció arat itt sikert, éspedig a patinás helyszín egyeztetése az éppen e helyen leginkább érvényesülő ősrégi iskola-játékokkal. No persze az ötlethez elen­gedhetetlen volt az az erős hit, hogy ezek a több száz éves darabok utat találhatnak a mai nézőhöz is. A premier hangulata igazolta a kezdeményezést, a jegyelővételről kapott infor­mációk pedig arra mutatnak, hogy az érdeklődés minden várakozást felülmúl. ... A Pikkó herceg és a Jutka Perzsi Szentendrén olyan falrengetóen vidám operaparódiává lett, ami­lyennel ritkán találkozhatunk. ... Az összhang olyan jó, szervezetten könnyed, hogy már­már kitűnő rögtönzések sorozatának hat az előadás." (Kürti László) 13 „.. .vajon mi adta a különlegesen meghitt élményt, mely sokkal többet jelentett két színháztörténeti kuriózum stílusos előadásánál? ... Az élmény nem csupán irodalmi, szín­házi fogantatású. Összetettebb. ... A láthatatlan fal, amely a kőszínházban rendszerint ott emelkedik a színpad és a nézőtér között, leomlott. A külső világjelenségei mesterkéletlen közvetlenséggel helyet kérnek az előadásban. Az ablakokból kikönyökló helybeliek éppoly teljes jogú tartozékai a vizuális összbenyomásnak, mint Szász Endre tobzódó fantáziájú jel­mezei, vagy a görögkeleti templom tornyának körvonalai." (Létay Vera) M „Játszik itt minden ház, balkon, játszik a templom, amelynek erkélyén odavetődő fénysugárban megjelenik az Angyal és megjelenik Ábrahám, hogy onnan szóljon a nézők­höz. Játszanak a szűk kis kanyargós sikátorok, amint kíváncsian bekandikálnak a főtérbe. Játszanak maguk az ablakon kikönyöklő szentendreiek. Csupasz kis dobogó kell csak ide, nem ékes színpad, a színpadot maga a főtér és a sikátorok adják. Az előrerohanó, játéknyitó fekete magyarba öltözött diákraj fáklyákat lengetve száguld ki egy mellékutcából, a fáklyák már messziről lobognak, majd fellép a Prológus. ... A muzsikusok korabeli öltözékben, egy rozzant szekéren kuporognak, minthogyha mostan érkeznének a városba. A szereplők: Básti Lajos, Mádi Szabó Gábor, Psota Irén, Sztankay István, Basilides Zoltán és a hozzájuk szegődő főiskolás színész-palánták, nemcsak nagyszerűen elevenítik meg, stílusosan és ízlés­sel a Comico-Tragoediát, hanem azt a nemes magyar színpadi beszédkultúrát támasztják vi­rágzó új életre, amelyet színpadjainkon gyakran oly fájva nélkülözünk." (Balassa Imre) 15 „A stílszerű befejezés: együtt táncolnak a színészek a közönséggel." 16 „Az idei évad nagy sikerű kezdeményezése volt a Szentendrei Teátrum megalapítása. A »hétköznapi történelem«, ódonság és közvetlenség szerencsés egybeolvasztásának bizo­nyult a környezet és a műsor megválasztása. Itt is olyasmit érezhetünk, mint a dubrovniki Dundo Maroje láttán: végre felhasználhatunk egy régóta kínálkozó lehetőséget." (Lehotay­Horváth György) 11 Dr. Malonyai Dezső így összegezte az első évad tapasztalatait a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága számára: „A színház közéletiségének és társadalmi funkciójának olyan modelljét teremtette meg a Teátrum, melyet ma már oly sokszor kérnek számon rajta. ... Egy újtípusú színház született a Teátrummal a régi hagyományokon. ... A két darab előa­dása a magyar irodalomnak és drámairodalomnak olyan oldalait lapozta fel, amely sok ha­szontalanul érvényben levő nézetet tett egy pillanat alatt elavulttá, nemcsak színházi vonatko­zásban, de például a magyar nyelvtörténet értékelése szempontjából is. ... Az a tény, hogy a szentendrei lakosság elfogadta, megszerette, magáénak vallotta munkánkat, még mielőtt a premier eljött volna, — a munka egyik legnagyobb élménye lett. ... A Szentendrei Teátrum nemcsak a magyar színművészetnek egy alkalmi egyesülése vagy a Duna-kanyar egy neveze­tessége, hanem egyben az európai színházi életnek egyik leginvitálóbb helyszí­605

Next

/
Oldalképek
Tartalom