Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

lent novellák többségének viszont éppen a megszenvedett lelkiismeretes döntések, a morális tisztaság diadala, a sorsdöntő eseményekben való etikus helytállás a témája. A vízipálma című kötet legjobb novellái — csakúgy mint a Faggatás nélkül című kisregény — emberpróbáló történelmi helyzetben játszódnak, de maga a történelem itt is csupán háttér, csupán csak az alkalom egy-egy lélektanilag jól motivált jellempróbára, önvizsgálatra vagy döntésre. Az árulás vagy a biztos halált jelentő helytállás, a személyes szerelmi bosszú vagy az elvhűség az 1919-ben játszódó tömör, balladaszerű mozaikokból álló Odafent a hegyen alapdilemmája. A második világháború idején játszódó Százados-пак a tiszti esküjéhez, egész múltjához való ragaszkodás és az embert, nemzetet mentő katonai átállás dilemmája áll a középpontjában. A százados önmaga megtisztulásáért, saját erkölcsi törvényei szerint hozza meg döntését — az utókor, a történelem ítélete mellékes. (Egyébként is véletlenszerű, esetleges a történelmi értékelés: a lengyel partizánok nem tekintik saját halottjuknak a magyar egyenruhás századost, a magyar tisztek sem tudják meg soha, hogy ő szervezte a partizánakciót.) Az író saját, háborúmentes korának katonáját más jellegű dilemma gyötri: fővárosi karrier szerelme oldalán vagy saját lelkiismerete szerinti helytállás vidéken, egyedül (Harminchatfok árnyékban). Az Azon a hajnalon katonái előtt nincs dilemma, csak kimerítő munka, emberfeletti erőfeszítés: élet- és értékmentés a tiszai árvízkor. S a ma egyszerű katonái éppen úgy helytállnak, éppen úgy megfelelnek önnön erkölcsi törvényeiknek, mint a második világháború századosa.

71 A kötet címét adó A vízipálma házaspárjának gyötrő önvizsgálata az ötvenes évekig tekint vissza: mikor, miben tévedtek, vétettek, akarva-akaratlan, hogyan hálózta be életüket a kisebb-nagyobb hazugságok, öncsalások szövevénye, mi vezetett fiuk zülléséhez, szembe tudnak-e nézni múltjukkal, adhatnak-e feloldozást egymásnak és önmaguknak, lesz-e erejük egy új, megtisztult élethez. Erre az önvizsgálatra volt képtelen a Faggatás nélkül Varjú Elekje, s ez a többlet biztosít logikai, szerkezeti összefüggéseket a kötetzáró A vízipálma és a kötetet nyitó kisregény közt. A Faggatás nélkül erkölcsi nihiljének mégsem A vízipálma, hanem az Emberi szükséglet az ellenpólusa. Az erkölcsileg és anyagilag megbecsült fiatal energetikus igazgatója határozott óhaja ellenére sem válik konformistává, szinte Don Quijoteként küzd az ellen az egyre megszokottabbá váló kényelmes vezetői szemlélet ellen, amely minden jó kezdeményezést letörve a fejlődés akadályává válik, amelynek következtében ,,az emberek hitét és energiáját pocsékolni lehet", s amely a mindennapi gyakorlatban úgy torzul el, hogy „csináljunk a kalapácsból kőbaltát, így jutunk leghamarabb a kommunizmusba". Saját kora aktuális, súlyos következményekkel fenyegető társadalmi visszásságára hívja itt fel a figyelmet — éppen úgy, mint ahogy az ötvenes években tette néhány novellájában, esszéjében, vagy mint ahogy a hetvenes évek elején tette nagykátai témájú írásaiban. (Jól jellemzi Fábián Zoltán problémaérzékenységét, hogy az Emberi szükséglet-et még 1963-ban írta, amikor alig néhányan figyeltek fel a jelzett vezetői magatartás jövőt veszélyeztető következményeire.) Helytörténeti vonatkozásai és történelmi hűsége miatt külön figyelmet érdemel a Pilisben című, magnószalagra mondott emlékezések alapján összeállított riport, amely meghitt, családias hangulatú beszélgetés keretében hozza emberközelbe a második világháború eseményeit, Malinovszij marsall 1944-es pilisi tartózkodását, szépirodalmi igénnyel, a riportalanyok életszerű bemutatásával, szép tájleírással, Bánk bán korába nyúló történelmi kitekintéssel, az íme, Európá-га. emlékeztető komplexitással.

72 A vízipálma novelláit — csakúgy mint a kisregényt — elismeréssel fogadta a kritika. Részlet Kulcsár Szabó Ernő bírálatából: „Fábián majd minden hőse ... dilemma elé kerülve dönt helyesen. ... Választásukban az a felemelő, hogy valamiféle soha meg nem világított belső kényszer készíti elő a cselekvést. Mert nem a lelki folyamatokat látjuk, a döntés előtti helyzet lélektanát, hanem mindig a krónikás módra rögzített jeleneteket, a profán el579