Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu

A Híd címlapján, 1942. 29. szám Mindig azt mondta, semmi mást nem kíván az élettől, csak gyors halált. Jöttek a mentők. Orvos és két markos legény, hordágyra akarták tenni. Szegény csak a fejét rázta, béna szájával nevetett, megfeszítette magát, eltolta az embereket. Rémülten könyörögtünk neki, de győzött. Olyan erővel tudta kifejezni a tiltakozását, hogy mi engedtünk. Elküldtük a mentőket. Hogy örült! Nevetett a szeme, hálás volt, engedelmes. Megitta a kakaót, eltűrte a jeges borogatást, mosolygott, papírt, ceruzát kért, betűvel akart beszélni. De csak firkált, szó nem alakult már. Lemondóan félrelökte a szerszámot. De jött az egész család. Mindenki sírt, senki sem merte vállalni a felelősséget. Én sem, pedig tudtam, s ma is tudom, hogy Leányfalun akart meghalni" — emlékezik Móricz Virág.

37 Móricz Zsigmond halála után a leányfalui ház sokáig alig változott. Gyermekei éltek benne, s kegyelettel őrizték apjuk életének egykori keretét. A ház nyitva állt az író tisztelői előtt. 496